20 honapos kislanyt elvihet e az apja egy orara is akar ugy hogy nemlatogatta es nincs kapcsolat közöttük?

Fizet gyerektartást?

Hát mivel az apja joga van hogy elvigye,lássa. De mivel még soha nem látta, ezért biztos.annem engedném, a gyereknek ennyi idősen már tudja,ki kicsoda, vad idegen. Olyan érzés lenne neki szeirntem, mintha egy járókelőnek adnád oda

Csak akkor, ha van róla végzés. Egyébként csak a te jelenlétedben láthatja. Az apa jelen esetben a gyerek számára idegen. A láthatást nem tilthatod meg, de ragaszkodhatsz ahhoz, hogy jelen legyél végig. Hiszen a gyerek is megrémülne, ha csak úgy jönne valaki és elvinné.

Ha van érvényes végzés, amelyben szabályozva van az elhelyezés, láthatás és tartás, akkor az abban foglaltak szerint elviheti. Viszont ekkora gyereknél szinte mindig az őt nevelő szülő lakhelyén történő láthatást szokták meghatározni. Ha nincs semmilyen végzés, akkor nem viheti el. Hozzá kell tegyem, én ebben az esetben akkor sem adnám oda, ha lenne végzés. Találkozzon a gyerekkel az őt nevelő szülő jelenlétében, de egy - a gyerek számára vadidegen - emberrel nem engedném el. Őszintén szólva van olyan helyzet, amikor nagy ívben tennék a végzésre. Nálunk a kisebbik fiam apja még születése előtt lelépett. Mivel házasok voltunk, ezért alaphelyzetben nem volt végzés semmiről, akkor jöhetett amikor akart. Aztán úgy egyéves kora körül elegem lett, leszabályoztattam az elhelyezést, láthatást, tartást (teljesen megbízhatatlan volt abban, hogy jön vagy nem a megbeszélt időben, a tartásdíjat meg rendszerint nem fizette arra hivatkozva, hogy az élettársa nem dolgozik, ő az egyedüli kereső), de ettől függetlenül a meghatározott láthatást nem tartottuk be, akkor jött és vitte amikor akarta. Kb. négy és fél éves volt, amikor az apja utoljára látta, onnantól három évig rá sem nézett, majd előkerült és egy év alatt összesen 9 alkalommal találkoztak, de egyszer sem vitte el, csak ígérgette, hogy viszi nyárra, meg hétvégére, stb. Aztán úgy két éve megint nem kíváncsi a gyerekre. Azóta hivatalosan elváltunk, mivel a tárgyalásokra nem jött el, helybenhagyták az elhelyezésre és tartásra vonatkozó részt, a láthatást meg nem szabályozták le arra való hivatkozással, hogy a tárgyalásokon nem jelent meg, nem lehet kikérni a véleményét, úgyhogy ha majd kíváncsi lesz a gyerekre és nem tudunk megegyezni, akkor külön leszabályozzák. Nos, ezek után jöhet nekem bármilyen végzés, az tuti, hogy a gyerekem közelébe nem engedem! Szórakozzon mással, de ne a gyerekével, ez egy gyerek és nem egy plüssmaci, amit kedve szerint levesz majd visszatesz a polcra. Tíz éves a fiam, és jóformán fényképről ismeri az apját, pedig minden lehetősége adott volt, hogy tartsák a kapcsolatot. A nagyszülők többet látták a gyereket mint az apja, mert velük simán tudtuk tartani a kapcsolatot, ők kíváncsiak voltak az unokára. Nem kiszúrásból, hisztiből, vagy bármi más hasonló okból nem engedném a gyerek közelébe az apját, hanem azért, mert nem engedem, hogy kiborítsa azzal a gyereket, hogy néhány évente megjelenik az életében. Tudom, hogy alaphelyzetben az a gyerek érdeke, ha jó a viszonya az apjával, de nálunk jelenleg az a gyerek érdeke, ha nem teszem ki az apja hangulatingadozásainak, annak, hogy azzal kelljen szembesülnie, hogy nem fontos az apjának. Remélhetőleg a kérdés feltevője nem fog ilyen helyzetbe kerülni, de mindenképpen le kellene szabályoztatni az elhelyezést és a láthatást, mert akkor van mire hivatkozni.