Anyámnak ilyen helyzetben nem mellettem kéne állnia? Bövebben lent!

Sajnálom, de igazat kell adnom a csúnyán beszélőknek, bár nem ebben a hangnemben fogalmaztam volna.

A kertészet nem 100%-ban időjárás-függő. Az ágakat lehet metszeni esőben is, gyomlálni lehet esőben is, okés füvet nyírni nem feltétlen, ha csak áramos fűnyíró van. (de ha a párod nem magánházaknál kertész, akkor ez sem kifogás, mert motoros fűnyírót szoktak az ember alá tenni.) Egyetlen kizáró ok, a nagyon durva vihar, amikor fákba csap a villám, és tőből csavarja ki őket a szél, bár azután is takarítani kell, szóval elméletileg dögivel lennie kéne a munkának.

A kertészet önmagában ezek szerint nem elég. Ti fél éve nem fizettek lakbért... Télen mit is dolgozott a párod? ha a kertészet kevés, igenis keresnie kell más munkalehetőséget is. Akár utcaseprés, ezek szerint nem válogathat. Ha még így sem elég, hogy a párodnak két állása van, akkor pedig gyes ide vagy oda, csecsemő ide vagy oda, NEKED is el KELL menned dolgozni. Persze ehhez nem ártana jóban lenni anyukáddal, hogy tudd kire bízni a kicsit... bár akadnak még bölcsik.

Anyádra nem számíthatsz, és nem is várhatod el tőle. az ő szemszögéből nézve tulajdonképpen te faképnél hagytad 17 évesen, ezt én sem bocsátanám egykönnyen meg, függetlenül attól, miket művelt, vagy tett, hiszen ő a te ANYÁD, akit akkor is tisztelned kell, ha gyilkos. te elköltöztél, gyereket is szültél, (ráadásul olyantól akit ő utál), így közölted vele, hogy "bocs anya, de nekem innentől saját családom van, te ne szólj bele..." Mindent megtettél azért, hogy örök haragban legyetek. Most együttérzést vársz tőle? És mire mennél vele? Ha csak sírdogáltok egymás nyakába dőlve, nem lesz egyikőtöknek sem jobb, és nem is hiszem, h ezt várnád anyádtól, tudván - idézlek: "miket művelt veled". Tehát emögött tényleg valami olyasmit érzek, hogy szükséged lenne anyukád támogatására a nagynéni ügyben...

Szóval igen, véleményem szerint túl nagy kérés lenne, hogy melléd álljon.

Szerintem meg nem lenne nagy kérés.

Én értem,mi a problémája a Kérdezőnek.S mivel a földön fekszik,és van egy alkoholista anyja,akire soha nem számíthatott szülőként,én nem kívánok az anonimitás álarca mögé bújva még egy jó nagyot belerúgni.Tény,hogy hibákat követet el,és nem biztos,hogy az jó-főleg nem egy kisgyereknek-,ahogy Ő él.Csakhogy ezt az oldalt tanácsadásra szánták eredetileg,és nem gyóntatószéknek,ahol nekünk kell kiszabnunk a penitenciát a ,,bűnösökre".Nem szeretek egy vadidegen embert pár sora alapján megítélni,és komplett elemzést készíteni Róla meg a párjáról úgy,hogy még csak nem is ismerem Őket...Bár ki mint él,úgy ítél,s ez mindenki szuverén joga,csak megjegyeztem.

Utolsó előtti válaszadó vagyok. TUDOM, milyen egy alkoholista anyával, aki utálja a saját lánya párját. Talán nem 100%-ban egyeznek a problémáink, de nagyon is hasonlóak. Rég összeházasodhatnánk, gyereket is szülhetnék, de nem tettem, mert előbb meg akarom teremteni ehhez a feltételeket. Én elhiszem azt is, ha nem terveztétek a picit, és azt is, ha anyád megbocsáthatatlan dolgokat művelt. De kérdem én, akkor ha ennyi galibát okozott, miért pont MOST várod el tőle, hogy kiálljon melletted? Továbbra is kitartok amellett, hogyha már beütött a krach, +1 munkát kell vállalnia mindkettőtöknek. A ti krach-otok fél éve tart, és meg tudom érteni mind a nagynénit, mind anyádat, ha ezalatt az idő alatt nem történt érdemi változás. Még a legtürelmesebb anya is megszólná, és nektek meg különösen ügyelni kellene arra, hogy ne adjatok okot a fenyegetésre és a konfliktusokra.

Sok sikert kívánok a jövőben, és remélem helyre jönnek a gondjaitok - akár anyátokkal is. De ti sem várhatjátok ölbe tett kézzel a "jó időt".

Kettős érzelmekkel viseltetek a kérdésed iránt. Egyrészt egyet kell,hogy értsek azokkal,akik szerint ha már megállapodtatok abban,hogy fizettek a lakásért, akkor az jogosan számonkérhető rajtatok.

A fenyegetőzést soha semilyen körülmények között nem vagyok hajlandó elfogadni.A kislányom az apjánál volt, amikor a szomszédja ráhívta a kétajtós szekrény fejét (a szomszéd halucinál és szerinte a gyerekem apja ki akarja csinálni) és ütötte verte a lakás ajtaját, majd üvöltötte az exemnek és a gyeremnek,hogy le fogja őket sósavazni. Meglátogattam az illetőt és közöltem vele, hogy hívjon rendőrt, tegyen feljelentést, de az 5 éves gyerekemet ne fenyegesse.

Ennyit erről.

Lehet,hogy elítéltek ezért, de a fenyegetésben,az erőszakban nem hiszek.Az csak további erőszakot szül.

Másrészről anyádtól ennyi tellett. Ismered , tisztában vagy a helyzettel, ne abba kapaszkodj, hogy majd negváltozik. Felnőtt ember vagy, nem takarózhatsz ezzel örökké, előre kell nézned annak biztos tudatában,hogy te rá nem számíthatsz, igyekezz te jobban csinálni.

Voltam én is pénztelen, értem milyen nehéz ez, de úgy kell a továbbiakban élned, hogy azokkal az emberekkel lépsz szövetségre,akik szeretnék ezt megtenni veled.

Számomra is furcsa én másképp állnék ehhez az egészhez a nagynénéd részéről is, de az ÉN vagyok. Ez rajtad nem segít.

Nehéz tanácsot adni, mivel valóban nem látok bele az életedbe, annyit tudok mondani,hogy nézzd meg jól mi az,amid van lelkileg, anyagilag stb és abból"főzz" ami valóban a tied. Ne várj segítséget olyantól, akitól eddig sem kaptad meg....