Hogy lehet, hogy egy fiatal felnőtt férrfi így átveszi egy családban a hatalmat?

Anyukád egyedül, özvegyként nevelt fel három gyereket. Elég kemény lehetett, ráment a fiatalsága. Hatalmas megkönnyebbülés neki, hogy a bátyád felnőtt, dolgozni kezdett és gyakorlatilag apátok helyébe lépett, mert ugye nemcsak hogy dolgozik, de emellett foglalkozik a kisebb tesótokkal is.

A bátyád nem "jópofiskodik", hanem törődik édesanyátokkal, a 32 éves nő nem "maca", hanem a bátyád menyasszonya, aki az eddig hallottak alapján jobb menye lesz édesanyátoknak, mint amilyen lánya te vagy jelenleg, bár még benőhet a fejed lágya. A mosogatásban sorosnak lenni meg azért gyerekes dolog, mert felnőtt ember nem akkor mosogat, amikor "soros", hanem akkor, amikor látja, hogy ott van a mosatlan edény, próbáld meg esetleg te is, akkor nem fognak beosztani sorosnak.

Próbáld kicsit átérezni anyukád helyzetét.

Na akkor valaki, aki melletted is kiáll egy kicsit, mindamellett, hogy egyetértek a többiekkel is.

Ez tipikus példája a "bezzeg a tesód..." jelenségnek. Szép a bátyádtól, hogy apátok helyett apátok. De a látszat ellenére nem full önzetlenül teszi, kicsit úszkál a dicsőségben, amiért ö a "jó tesó". Nyilván nagy áldozatot vállal, ezt nem vitatom, de ezt önként teszi. És bár ne is haragudj, ha te is elkezdenél hasonlóan viselkedni, akkor is csak másodhegedűs lehetsz a bátyád mellett, ő fog naradni a non plus ultra.

Az pedig egy természetes dolog, hogy a saját életedre akarsz koncentrálni. Az a paraszt, aki ezért elítél. Illetve az se normális, ha a bátyád a lemondásaiért úgymond hálát, viszonzást vár. Én bárkiért bármit tetten, feláldoztam, azt önzetlenül tettem, soha nem vártam viszonzást (ellenkező esetben magamnak mondtam volna, hogy dögöljek meg). Szép dolog a család, megtenni ezt azt egymásért, de ha elvárjuk a viszonzást, akkor az egészet megette a bánat.

A rend, stb az meg egy szubjektív fogalom, nem az a rend, hogyha a légy is seggre esik, hanem ha mindent tudsz hogy hol van, ebbe ne menjünk bele.

Az, ha valaki suli mellett besegít otthon, az szép, de ne várja el, hogy más is így tegyen, nem vagyunk egyformák. Ki tudja mikor hozza úgy az élet, hogy a bátyád lesz rád szorulva? De ha így alakul, és lesz módod segíteni, na akkor már tahöság lesz azt mondani, hogy "bocs bratyó, nem megy".

Szöval szép dolog a családi összetartás, de első sorban a saját életedre fókuszálj.

"Az pedig egy természetes dolog, hogy a saját életedre akarsz koncentrálni. Az a paraszt, aki ezért elítél."

A "saját életre koncentrálás" senkit nem mentesít az alól, hogy a közös teendőkből kivegye a részét, ez ugyanis az együttélés alapvető követelménye. A kedves kérdező bátran koncentrálhat kizárólag a saját életére majd a saját lakásában, a saját fizetéséből - ott akkora kupit tart, amekkorát akar, azt hív oda megvendégelni és összesz..roztatni, -szemeteltetni a kérót, akit a kedve tartja. Amíg másokkal él együtt, pláne eltartotti státuszban, addig betartja az együttélés szabályait, és megköszöni, hogy lehetővé teszik számára a tanulásra koncentrálást. Az, aki ezt nem bírja felfogni ésszel, értelmi fogyatékos.

"Illetve az se normális, ha a bátyád a lemondásaiért úgymond hálát, viszonzást vár."

Ezt honnan veszed?:D Ugye tudod, milyen árulkodó az ilyesfajta projekció?:-)

22-es, hol olvastál célzást arra, hogy a kérdező bátyja bármit várna a törődésért?

25 éves önellátó, felnőtt emberről van szó, nem lenne köteles az anyjával meg a húgaival törődni, mint az egyik válaszoló írta, simán megtehetné, hogy elköltözik a párjával együtt és egy fillért sem ad többé a családjának, ők meg boldoguljanak, ahogy tudnak.

Nyilván azért törődik velük, mert szereti őket és fontosak számára, ahogy ő is fontos az anyja meg a kisebbik húga számára.

A besegítésről annyit, hogy egy közös háztartásban a munkamegosztás alap. Enyhén szólva nevetséges, hogy a kérdező 21 évesen azon duzzog, hogy mosogatnia kell meg rendet kell tartania maga körül, mindezt úgy, hogy őt még az anyja és a bátyja tartja el. Egy kis házimunka és odafigyelés mellett még bőven van ideje a saját életére is fókuszálni.

22es vagyok.

Őszintén sajnállak benneteket, jól belétek lett nevelve az alázatosság, az alárendeltség. Az, hogy "eltartott" az megint a csórók féltékeny irígy szövege. Ha egy családnak módja van rá, addig az a normális, ha eltartja a gyereket amíg tanul, ha a gyerek ÖNKÉNT többet vállal, az más dolog. Én megtanultam az élettől, hogy én vagyok, magamra kell koncentrálnom, illetve a saját gyerekemre, akinek a nevelését, ellátását vállaltam (tervezett gyerek, nem becsúszott). Mindemellett ha úgy hozza az élet, nyilván segíteni fogom a szüleimet, ha rászorulnak, ill ha nagy a geb@$z, akkor nyilván azonnal ugrok, ezzel csak egy bibi van, faterék tutira nem akarnák elfogadni a segítségemet, illetve nem ismernék be, hogy ha véletlen szükségük lenne rá.

De ismét hangsúlyozom, hogy én egy individualista ember vagyok, ezt sajnos az életutam alakította így.

22 és 27 es szép jó világnézet, de a leírásban hol az asszony aki a gyereket szülte? ő tartsa el magát? nagyon nincs képbe vagy nem is számít neked?

Abban viszont egyet értek veled , hogy a gyereket ti akartátok akkor kötelesség is eltartani, de itt a kérdezőnél ez egy az egyben csak hiszti.

"Ha egy családnak módja van rá, addig az a normális, ha eltartja a gyereket amíg tanul, ha a gyerek ÖNKÉNT többet vállal, az más dolog."

Ez tök szépen hangzik, viszont van, ahol a körülmények szűkösek. Mint olvashattad, az említett családban az apa a legkisebb gyerek születése után meghalt, vagyis az anyának egyedül kellett nevelnie, iskoláztatnia három gyereket. Valószínűleg nagy könnyebbséget jelentett neki, amikor a legidősebb gyerek már maga is dolgozni kezdett, az anya meg most sem lógatja a lábát, hanem estig dolgozik.

Nem úgy tűnik a leírásból, hogy a báty alárendeltnek érzi magát, hiszen teljesen önellátó, saját keresete, menyasszonya van, mindezek _mellett_ pedig segíti a családját, szerintem ez nem egy elítélendő dolog.

Az meg nem alárendeltséget jelent, hogy az otthon élő gyerek kiveszi a részét a házimunkából, egy normális családban ez az alap. Egyébként ha már erről van szó, ez az önállósodást is nagyban segíti.

Ha elmennél a suli mellett dolgozni (sokan csinálják így, én is túléltem) és haza tudnál valamennyit adni, akkor a bátyád és a párja nyugodt szívvel elköltözhetne. Ha látná, hogy van valaki aki leveszi a terhet az anyja válláról és nem neki kell halálra dolgoznia magát mert a lánya lusta (igen, a tanulás húzós dolog, de én sem büfészakokat végeztem munka mellett) akkor nem kellene "jópofiznia", hanem élhetné a független életét a "macájával". De gondolom van benne annyi emberség és szeretet, hogy nem akarja, hogy éhendögöljetek ha elköltöznek.

Szerintem ők sem úgy képzelték, hogy majd 30-40 éves korukig ott laknak ennyien egy helyen csak azért, hogy a te hálátlan valagadat is eltartsák.

De mutasd meg nekik, hogy nincs szükség rájuk! Mosogass el, vásárolj be, tanulj a tesóddal stb. Vagy ez is maradjon anyukádra ha elmennek?

De legalább csinál valamit, na most képzeld el, az enyém azon kívül, hogy elmegy dolgozni, semmit az ég világon nem csinál xD Minden szakad az én, meg az anyám nyakába, anyám meg már ott tart, hogy elisvárja tőlem, de, csak tőlem!, hogy olyan dolgok meg legyenek csinálva, ami másoknál munkamegosztással történik. Alakuljon bárhogyan is az élet, valahogy mindig nem kell alkalmazkodnom. Ha reggel mentem dolgozni, akkor ütköztünk, készülődtem, készülődött a tesóm is. Egyszer megszólal, ez nem lesz így jó ! Hát úgy lett jó, hogy ÉN keltem fel 1/2 órával előbb mindig, hogy ne legyünk egymás útjában, de utána még buszoztam 1 órát, meg gyalogoltam, ő meg elgurult a kocsijával kényelmesen.

Most ott tartok , hogy egyedül sk, neki állok renoválni a szobámat hamarosan, mert már ráférne.

Szal egyszer eljön a te időd is, fiatal vagy még, de szerintem örülj inkább, mert nekem ez az egész az alapján amiket írsz, leírtál, abszolút de korrektnek tűnik.