Ez mennyire lehetséges?

#19.

A látszat mindig csal. Dehogy lóg ki a lóláb. Csak annyi van, hogy kevés az információd, mint ahogyan nekem is.

Mondok egy példát:

Katona voltam, s tudod, katonáéknál sem/nem a rendfokozat számít.

Te is láthattad volna saját szemeddel anno, h. bent a városban egy alezredes előre tisztelgett egy alhadnagynak. Ha ezt látod, megdöbbensz, h. hát hülye ez az ales? Előre tiszteleg egy alhadnagynak? Igen, előre. Mert történetesen (ami nem volt látható az epizódban) ismerték egymást, egy helyen szolgáltak, s az alhadnagy "hírfőnök" volt, míg az ales pedig az Ő beosztottja. Én láttam, s persze tudtam ezt. (Mindkettő a főnököm volt) Ezért nem is csodálkoztam.

Na, ezért mondom, a látszat mindig csal. De, ha nem is mindig, legalábbis tekintsd úgy, s akkor nem fogsz annyiszor sem csodálkozni, sem annyira gyakran csalódni az életben...

Először mindig csak fogadd el azt, amit látsz, v. hallasz, s ne tégy hozzá semmit a fejedből, azaz emlékeidből, tapasztalásaidból, ismerőseidtől által meséltekből. Jobban jársz.

Ez nem tanács, csak javasolni tudom. Aztán úgy is az lesz, ahogyan Te döntesz.

Az ERŐ legyen Veled!

Kedves 22#!

No igen... így hát érthető, hogy Te nem döbbentél volna meg.

Viszont mégis csak hitetlennek mutatkoztál, amikor ezt írtad: "A TEVA egyik fő vegyészmérnöke nem 430k nettót visz haza, ez biztos." (A 'BIZTOS' nálam, az a rendőr meg a halál. Semmi egyéb.)

Ha viszont Te tényleg biztos vagy abban, amit mondasz, az csak úgy lehetséges, ha Te magad vagy a TEVA egyik fő vegyészmérnöke. Kihangsúlyozom: 'egyik' vegyészmérnöke. Mert pl. a 'másik' vegyészmérnök éppenséggel vihet haza fele annyit is. Ugye. Senki nem tiltja az e-fajta differenciálást elég sok helyen ma már.

A látszat csal...mondok egy példát: Az ősi komoly-múltú "GYÁR" gyárban (név nélkül) volt olyan időszak, amikor a 'ládaszegező' betanított munkás több pénz keresett hónapokon keresztül, mint a kb. 5-6 besorolási fokkal felette álló osztályvezető mérnök. Éves átlagban meg talán ugyanannyit. De ez a tény, maga nem azt jelenti, hogy a ládaszegezés legalább annyira magas kvalitású és felelősségteljes munka lenne, mint mondjuk egy üzemet/osztályt (50-100 főt) elvezetni. Mert, ha csak a jövedelmi viszonyokat tekintjük, ez jönne ki belőle. Tehát a látszat itt is csal.

Ez valójában csak annyit jelent, hogy piszokul rosszul szervezett volt a gyártás előkészítés-termelés-logisztika-kereskedelem ciklusának folyamata. Ezért a végső kiszállítás és a késéből eredő kötbér mértéke már csak a ládaszegező melósok gyorsaságán múlott. Ami fejveszett kapkodás azért eléggé jellemző volt nálunk anno. Ráadásul ez nem kizárólag a termelő cégen, hanem (mondjuk finoman) a 'fogyatékos' TERV-gazdálkodáson is múlott nagymértékben.

No, de ez ma már történelem... viszont igen sok intelem és tanulság rejlik benne.

Az ERŐ legyen Veled!

"Ha viszont Te tényleg biztos vagy abban, amit mondasz, az csak úgy lehetséges, ha Te magad vagy a TEVA egyik fő vegyészmérnöke. Kihangsúlyozom: 'egyik' vegyészmérnöke. Mert pl. a 'másik' vegyészmérnök éppenséggel vihet haza fele annyit is. Ugye. Senki nem tiltja az e-fajta differenciálást elég sok helyen ma már"

Hopp! Ebben igazad van! Sajnos nem vagyok az, kevés vagyok az ilyen szakmákhoz. :)

Neked is szép napot!

#24,

"...Sajnos nem vagyok az, kevés vagyok az ilyen szakmákhoz. :)"

Igen, értelek én, hogy az "ilyen" szakmához kevésnek érzed magad... Hidd el, sokszor én is.

Viszont csak javasolni tudom, hogy más területen nézz alaposabban körül, vagyis... tekintsd át a múltad, az affinitásod bármely irányba is tekintesz, s meg fogod találni, ha kitartóan keresed, h. mely területen vagy a legjobb. Na azt erősítsd magadban. Arra összpontosíts! Mással, másokkal ne is törődj. Csak fejleszd ki magadban azokat a minőségeket, amely a leginkább (hogy úgy mondjam) testre szabottak Tenálad. Ami a legkönnyebben megy és még tetszik is, jól érzed magad abban.

Tudom... sokan azt mondják... - hát az lehetetlen, hiszen varrónőnek tanultam, de virágokat kell kötözgélnem - ... és agyon gürizi magát, hogy legyen jó fizetése, bár utál még a munkahelyére is bejárni. Hááááát, nem túl szerencsés... ráadásul áldozatnak érzi magát, akit a sors elvert... mert csak ennyi jutott.

Ismered Konfuciusz mondását? Ime:

"Válassz olyan foglalkozást, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod!"

Azt nyilván észrevetted Te is, mindenki... hogy amikor az ember valamit (bármit) szívesen csinál, akkor baromi gyorsan telik az idő. Sokszor túl gyorsan is... mire belejönnél, mire már kezdenéd élvezni, már itt is a vége. Így van ez mindennel. A szexszel, de a munkával is.

Ezért mondta Konfuciusz: ha kényszerűen, muszályból végzel valamit, akkor az munka-végzés, dolgozás, robotolás.

Ha viszont szívesen, szeretettel, odaadással és elmélyülten végzel valamit, akkor észre sem veszed, h. eltelik a 8 óra, hogy már megint haza kell menni. S alig várod, hogy holnap ott folytasd, ahol ma abbahagytad. Bizony, ilyen is van. Én tudom, mert megtapasztaltam. Így értendő, hogy nem kell "dolgoznod", azaz robotolnod. Mert ebben az esetben a "munka" az inkább "önfeledt játék".

De legtöbben beletörődnek, h. van egy szakmájuk, amit esetleg nem is nagyon szeretnek, csak hát ez jutott, ugye... és bejárnak nap-mint nap "dolgozni", hogy megéljenek valahogy.

S mivel beletörődtek, eszükbe sem jut, hogy átnyergeljenek arra a szakirányra, ami örömet is okozna nekik.

S Ők azok, akik legtöbbször minden kifogást megtalálnak, hogy csak ne kelljen változtatni a régi jól bevált rítusokon.

Mint pl.:

- ááááá... nem fogok érteni ahhoz, (Apám, vagy Anyám is megmondta...)

- túl kevés vagyok ahhoz,

- túl sokat kell tanulni ahhoz,

- túl öreg vagyok ahhoz,

- túl fiatal vagyok ahhoz... és a többi.

Ugye érted, miről beszélek...

Az ERŐ legyen Veled!