Mit szolt a családotok amikor közölted velük hogy befog döli a hiteled?

Ha van hova mennetek adjatok ki a hazat.Ha nincs egy szoba-konyha albi,ami megmarad abbol fizetni a hitelt.Barmit csak ne a bank vigye a hazat.Irj!!!

11:27 - Igen, nekem is mondták munkanélküli időmben egy csak érettségit igénylő munkához, hogy TÚLKÉPZETT vagyok, és csak azért hívtak be interjúra, hogy ezt megmondják, hogy minek jelentkeztem, nekik kevésbé képzett ember kell, és nem egy leendő diplomás. Ez nagyon megalázó volt, pláne, hogy harmadik hónapja voltam munkanélküli kilátások nélkül.

Kérdező, ha jól értelmezem, nem csak saját lakáson van hitel, hanem te adóstársként szerepelsz szüleid tartozásán? Ha jól értem, akkor beszélj a bankkal, ami a másik - nem saját - hitelt vezeti, és mondd meg nekik, hogy gondban vagy, nem tudsz kezességet vállalni, a sajátot is fizetni kell, töröljenek, mert máséhoz már nincs mivel hozzájárulnotok. Nem tudom, hol laksz, de amióta kikiáltották a válságot, itt Budapesten is nehéz, leendő diplomásként átrázott egy cég, 1 éve nem zárult le az ügy, pedig csak 2 és fél hónapot voltam náluk, de most letagadnak, az APEH meg engem vett elő bevalláskor, várom az ügy végét, augusztus óta dolgozom egy nemzetközi pénzintézetnél egyszerű adminisztrációs munkakörben, amihez elég egy érettségi, nekem diplomám lesz ősszel (szeptemberben államvizsgázom), de ők voltak az egyetlenek (napi kb. 50 helyre jelentkeztem tavaly május közepétől augusztus közepéig), akiket nem érdekelt, mert sok volt a munka, és úgy jelentkeztem, hogy ez a munkakör nem volt meghirdetve, 3 hete kerültem át cégen belül állandó munkakörbe, de lehet, hogy megyek még tovább, ha lesz diplomámnak megfelelő is, bár az nem létszükséglet, de ha adódna a lehetőség, nem szalasztom el, egyelőre eddig nem adódott. Nagyon nehéz volt az a néhány hónap munkanélküliként, pedig nekem nem volt tartozásom, mindössze annyi, hogy én nem kaptam segélyt vagy hasonlót, és a TB-t is nekem kellett megoldani, mert előző munkáltatóm átvert, én meg ezt kilépéskor tudtam meg. Szóval "élj meg, ahogy tudsz" módon szerencsére a szüleimnél maradt hely. Az albérlet ilyen kilátástalan helyzetben pénzkidobás, bár azt is kipróbáltam, mivel az én családom se piskóta, de egyszerűen nem maradt semmi, amiből takarékoskodni tudtam volna. A szüleim inkább vállalták, hogy maradhatok, megtűrnek, csak ne rájuk nézzenek az ismerősök rossz szemmel. Mostanra jutottam el oda, hogy végre fogok tudni lakást venni, de nagyon nézem, hogy mit, és nem is csak a vételi, hanem a fenntartási költséget is. Nekem egyedül elég lesz egy minigarzon is, de megvárom a próbaidő végét, addig gyűjtök. Az, hogy bármit vállalj el, nem jó tanács, az előző munkahelyemmel én is így voltam, csak én befürödtem, elvállaltam "bármit", aztán még engem büntet az APEH azért, mert ők nem akartak adózni. Én bejelentettem őket, de mint írtam, 1 éve húzódik az ügy. Szóval bármit ne, nagyon meg kell nézni a céget, hol vállalsz munkát. Minden esetre akkor is menni kell és keresni. A családot meg tojd le, töröltesd magad abból az adósságból, ami nem a tiéd, és maradjon csak a saját, ha ezért esetleg megsértődnek, akkor legalább tudod, hogy addig jó vagy, amíg kihasználhatnak, ezt meg nem szabad hagyni. Azt én is jó ötletnek tartom, hogy egy kisebb költségű helyre menjetek át, ismerőshöz vagy egy olcsó albérletbe, akár munkásszállásra, a lakást meg adjátok ki, és csak letörlesztitek valahogy. Ha esetleg erre nincs lehetőség, akkor más. És keress munkát úgy is, ha nem hirdetnek, olyan cégeknél, akikben megbízol, mutasd, hogy te tényleg akarod a munkát, és ezért kész vagy elébe menni a dolgoknak és jelentkezni, még mielőtt meghirdetik. Sokaknak számít, hogy túlképzett vagy alulképzett vagy-e, de nem fog mindenkinek. Én már határán voltam az idegi kimerülésnek, a megalázások, a csalódások, a kihasználás, a válasz nélküli jelentkezések, meg a visszautasítások... mikor meglett ez a munkám, ha ez nincs, lehet, hogy én itt most nem írhatok, hanem valamelyik kórház gumiszobájában ülnék vagy elgázolt volna valami, mert nem bírtam volna, hogy hiába szeretek dolgozni meg tudok elvégezni valamit, és akarok is dolgozni, nem vagyok egy láblógató, mégse kellettem sok helyre, ez azért megvisel egy aktív embert, de szerencsére jött ez a hely, és nem lett baj, azóta nyugodtabb vagyok, de nem kívánom azt a kilátástalanságot senkinek. Aki meg csak kritizál, az egyszer belekóstolhatna ebbe, milyen önhibán kívül bajba kerülni, és milyen nehéz onnan kikerülni segítség nélkül, de hogy bírnák-e, az már más kérdés...

ne add fel a reményt kérdező, és főleg ne hallgass ezekre a jó indulatú válaszolókra, akik még esküszöm az adósságot is irigylik mástól. bárki kerülhet ilyen helyzetbe, még az is, aki valamikor régen boldogan tudta fizetni a törlesztőrészleteit, elég elveszteni a munkát, vagy megbetegedni és kész. a szüleidnek nem üvöltözni kéne veled, ezen az üvöltözés már nem segít, hanem támogatni abban, hogy mentsd ami még menthető. próbálj intézni haladékot, menj a dolgok után, kérj átütemezést, egyezkedj, csak ne dugd a fejed a homokba várva azt, hogy lesz ami lesz.

Én együttérzésemet akarom kifejezni Neked, kérdező. Nem könnyű ez a helyzet. A férjeddel tartsatok össze, tartsátok egymásban a lelket, ez a legfontosabb.