Én miért ne ehetnék rendesen azért, mert ő "életmódot vált"? Nálatok ha valaki diétázik, akkor egyikőtök sem eszik normálisan?

Én a kérdezőnek adok igazat. Az én életemben is volt olyan, hogy kőkemény fogyókúrát tartottam fél évig, de sosem jutott eszembe, hogy a családom többi tagját is fogyókúrára fogjam, hogy nekem könnyebb legyen.

És mivel nálunk én főzök, nekik továbbra is azt főztem, amit szeretnek. És mi együtt is ettünk. Én ettem a salátámat, ők (mondjuk) a töltött káposztát.

Kérdező, ha a húgod fogyni akar, és nem elvi okokból eszik "mindenmentesen", fel nem tudom fogni, miért nem eszik például csirkét. Ha amúgy szereti.

Magyarázzátok meg neki, hogy a pld. a csirkemellben alig van zsiradék, szénhidrát semmi. Fogyókuránál nem kell a húst megvonni.

Hála istennek, senkire nem kell főznöm, mikor még otthon laktam, nem érdekelt, ki mit eszik, pedig állandóan fogyóztam.

És szerintem az úgy nem ér semmit, hogy nem eszek csokit, mert nincs itthon. Az az akaraterő, hogy van itthon, de nem eszek, mert úgy döntöttem.

Nehogy már otthon bújkálni kelljen a másik elől, mert meglátja, hogy épp valamit eszem.

Jaj de kis önző... Legyen már némi önuralma s azért a pofátlanságnak is van határa. S ezt úgy mondom, hogy évek óta nem sikerül lefogynom (azért sokat fogytam, időnként szigorú étrenden egy teljesen máshogy evő családban), de mást azért nem okolok érte.

Van az úgy, nálunk is ez van, hogy kemény diétában a családtagok ételei durván eltérnek. Ettől még rengetegen simán főznek a másiknak olyat, ami a saját diétájukba bele se fér... Hugica bírja már ki, hogy egy ideig nem tortázik.

Elhiszem, hogy nehezebb így neki, én sem szeretek ellenállni a kísértésnek, de ez az ő felelőssége és nem fair elvárnia, hogy ő akar fogyni te korlátozd magad. Gondolkozzon már... Ha szülinapja lesz, akkor ne süss neki problémás tortát (nem mindenki tud egyszer tortázni, aztán visszatérni a fegyelmezettséghez), azt még elvárhatja szerintem, de többet nem.

Olyat nem lehet, hogy a tortád a TIED, ne tekintse úgy, hogy az számára étel? Én sosem csábultam el más ember ételétől, az az övé, ez ilyen gondolkodásbeli dolgom, ami néha segít.

De mit gondolkodok én itt helyette, intézze el magának a saját kis fejében, ő akar fogyni.

A boltos megjegyzések jogosak, bár vannak olyanok, akik tényleg nem mennek bolt közelébe havi egynél többször, pl. én (ja nem, heti egyszer elmegyek mellette az utóbbi időben). Ezt amúgy értem, sokaknak könnyű fegyelmezettnek lenni pár percig, de otthon nonstop nem. Ezzel együtt egyéni probléma.

Kicsit meglep, hogy egyesek szerint csokit enni a diétázó másik előtt azt jelenti, hogy nem támogatják maximálisan. Nálunk a kettő remekül összefér, igaz, a csoki nálunk házi, az étrend egyik alappillére (majdnem minden étkezésünkben van) és igencsak diétás ételünk. Akkor cseréljük ki kenyérre, az nekem problémás és a gluténmentes éveim óta nagyon szeretem is.

Az ilyen gyakori ételek közös étkezéskor előkerülnek... Akkor egyen a diétázó külön, de a konyha így is közös. A nasihoz elbújás sem szimpatikus nekem. Ja és forró csokival se illatozzuk tele a konyhát, hátha kijön? Jaj már.

A támogatás nekem az, hogy bizonyos ételek nem készülnek a diéta alatt, mivel a többieknek jó más is és nem kell feláldozniuk magukat. De ha én rakott krumplit akarok enni, a diétázónak pedig ez a kedvence, de tönkrevágja a diétáját, akkor vagy megbeszélem vele, hogy jövő vasárnap az lesz és akkor egyszer kibírja, hogy eszik, vagy pedig csak magamnak főzök és azonnal felfalom. Ez így szerintem korrekt.