Ez normális egy anyától?

Pont ma lettem 17 éves. A problémám az, hogy anyukám már évek óta az öltözködésembe szól bele.

Akárhányszor elmegyünk vásárolni, mindig azt kell venni ami anyámnak tetszik. Ha nem lesz megvéve, akkor sajnálkozik, hogy az neki mennyire tetszett és sajnálta, hogy nem lett megvéve. Apám az én pártomon all, mindketten megmondtuk neki, hogy ő is volt gyerek, kamasz és azt hordott amit akart, akkor én is hordjam azt amit akarok. Lány vagyok, és általános iskolás korom óta a fiús pólók/patikák tetszettek nekem, de azt sose vette meg nekem anyám, csak apám. Mióta elkerültem középiskolába már magabiztosabban veszem fel, és nem érdekel anyám mit mondd. Farmerokba járok nyilvános helyekre, patikákba. Utálom a pirosat és rozsaszín színt, anyám tudja, és ami a legroszabb, hogy mindig piros meg rozsaszín pólókat akar nekem venni, és megharagszik ha nem lesz megvéve.... amikor apámmal kettesbe beszélgetnek néha éppen meghallom, ahogy anyám panaszkodik, hogy velem lehetetlen vásárolni, semmi se tetszik nekem, ellenben apám azt mondja, hogy lehet, de nem azt kell venni ami másnak, hanem ami a lánynak (nekem) tetszik. Már évek óta ez megy....

Bár az is igaz, hogy sok lány beleszól, hogy miért nem vagyok lányos/nőies, de engem ez nem érdekel, nem nekik, hanem magamnak akarok megfelelni. Mindig veszekedés van, ha vásárolni megyünk anyámmal, viszont apámmal örömmel megyek. Anyám a neki tetsző rozsaszín magassarkút, csillogós patikát/pólót akarja nagyon megvenni, ami nekem nem tetszik.... Utalom a magassarkúkat és a csillogós akármiket is, na meg a virágos nadrágokat is... vannak haverjaim, barátnőjeim, akiknek ha ezt megemlítem, azt mondjak, hogy el sem tudnak képzelni olyannak, mint a mai lányok. Hozzászoktak már a barátok, hogy fiúsan öltözök és persze, hogy nekik ez fura lenne. Szerintem (és szerintük is) az nem én lennék.... jól érzem magam amikor abba vagyok, ami nekem nagyon tetszik, de az nagyon zavar, hogy anyám mindig beleszól, hogy "ez fiús, minek vetted meg?" Örülök annak, hogy apám a pártomon áll, és vele sokkal könnyebben vásárolok. Ha apám mondja, hogy megyünk venni nadrágot/pólót örömmel megyek, viszont anyámmal inkább a fejemet fogom...

Nem tudom pontosan hány éve megy ez így, de sehogysem tud anyam megváltoztatni, hogy azt vegyem ami neki tetszik. Igazából ha ebbe belegondolok, miért hordjak olyat ami anyámnak tetszik, nekem viszont nem? Miért? Hogy anyámnak szép legyek? Vagy hogy anyámnak tökéletes legyek? Nem az a nagyon szépike, csodaszép, meseszép, lenyűgöző külsejű lány akarok lenni, inkább olyan menős a stílusom, és valaki szerint attól, hogy fiús vagyok még lehetek jó csaj. Anyám, sem a baráti társaságomba, sem az iskolai életembe nem szól bele, hát akkor ebbe miért kell beleszólni???

Nade hogyan értessem meg anyámmal, hogy nem ő mondja meg hogy mit hordjak? Képtelen ezt rámhagyni és már ki.ba.szottul elegem van...