A nagymamám valótlan dolgokat terjeszt a szüleimről, utálja az apukámat és állandóan konfliktust generál, visszaélve a helyzetével. Mit tegyek?

Megpróbálom röviden összefoglalni.

Az anyai nagymamámról van szó, akinek két lánya van: az egyik az anyukám, a másik pedig anyukám húga, akit 5 éve ápolni kell egy agysérülés következtében. Anyukám apukája már évtizedek óta nem él.

Anyukám húgának a férje "ápolta" kezdetben a nagynénémet, de ő lelépett, vagyis másik városba költözött a szeretőjével, magával vitte a gyerekeiket is (akikkel emiatt nem is tudom tartani a kapcsolatot, pedig unokatestvéreim). Kb. 1 évig ápolta a feleségét a szüleim és nagymama segítségével (otthoni ápolás - etetés a gyomorszondán át, fürdetés...stb). A pasi lelépett, és nagymama egyedül maradt a lányával a házban.

Apukám felvetette neki az ötletet, hogy költözzenek oda a mi házunkba, hiszen elférnek (3 szobás lakás, és a 2 gyerek már kirepült) hiszen nem akarták egyedül hagyni ebben a helyzetben. Anyukám mindenképpen segíteni szeretett volna, apukám pedig félretette a konfliktusát az anyósával, hiszen az anyósa a kezdetektől fogva utálta, beszólt neki és mindennel problémája volt. Apukám rengeteget elért az életben, több diplomája van, rendes ember, nem él káros szenvedélyekkel és teljes mértékben önzetlen és konfliktus kerülő, a nagymamámnak valamiért mégis szimpatikusabb volt a másik veje, aki iszik, cigizik és állandóan csak csalta a feleségét.

Nagymama nem ment bele az ötletbe.

Eleinte anyukámék naponta mentek (én hetente, mert egyetem miatt másik városban lakom) és segítettek. Elviselték az összes beszólogatást, irigy megjegyzést, ami egyre gyakoribbá vált. A nagynéném férje havonta egyszer leugrik, megbeszélik az anyagiakat (még nem váltak el), semmiben sem segít, legalább bevásárolna a nagymamának, vagy valami, de helyette csak a pénzt idenyomja (ő kezeli az anyagiakat, ha jól értettem) és aztán megy. De mégis ő a mindenség, nagymama kb. Istenként tiszteli, ő a rendes ember, mert ő tisztelettudó és stb.

Nagymama viselkedéséből adódóan a szüleim egyre kevesebbszer járnak oda, plusz már ápolók és segítők járnak oda, mindent megoldanak. Nagymama intézte így.

Aztán eltelt néhány hónap, elkezdtek a szüleim érdekes dolgokat hallani és lenéző tekintetekkel találkoztak. Kiderült, hogy nagymama állandóan szidja őket, hogy alig mennek oda, semmit sem segítenek és folyton az apukámat szidja, ráadásul olyanokat is mond, hogy szerinte az apukám nem tisztességes úton gazdagodott és hogy apukám egy pökhendi alak, mert még egyszer nem nyírta le nála a füvet.

A szüleim nem idegesítik magukat ezen, apukámat kicsit zavarja, amit megértek, de engem viszont nagyon idegesít, mert senki sem ismeri nagymama igazi arcát, azt az irigy és gonosz személyiségét, mint amit én 20 éve ismerek. Nagyon rosszindulatú, és csak azt az embert nézi valamibe, aki őt körbeugrálja. Volt időszak mikor engem is hívogatott és elkezdte sorolni a sérelmeit, hogy őt az mennyire zavarja, hogy én nem keresem az unokatestvéreimet, és hogy apukám keze lehet a dologban, plusz anyukám is örüljön hogy nem ő járt így, mert apukámnak a munka a legfontosabb és stbstb... De az nem zavarja, hogy a másik veje csalta a feleségét, ordibált vele, konkrétan érzelmi terrorban tartotta, aztán le is lépett mellőle és azóta ha átmegy, rá se néz a feleségére, csak nyalizik az anyósnak, ledobja a pénzt az asztalra, jól lakik anyósnál és megy haza. Gyerekeit sose hozza le az anyjukhoz, hozzánk sem.

A pszichológus (akihez járnom kell emiatt) azt mondta, hogy nagyon nagy baj hogy ennyire belefolyok, de egyszerűen nagyon zavar ez az egész. Nagymama csak rontja a családi hírnevünket, minket állít be gonosznak, miközben a másik vejét ennyire ajnározza.

Jelenleg én már nem is járok hozzá, egyébként sem nagyon szeretett engem soha sem, gyerekkoromban rendszeresen beszólogatott a göndör hajam miatt, egyszer mikor kicsi voltam, le is vágta rövidre mert "zavarta". A mi családunkat sosem szerette igazán.