Meghalt a nagymamám, mit tegyek?

Három hónapja meghalt nagymamám. Az a szar, hogy vidéki vagyok, de Pesten dolgozok, igy az utóbbi időben kevesebbet tudtam otthon lenni vele. Mielőtt meghalt, pont egy hetet együtt töltöttünk. A hét unokája közül én voltam a legközelebbi kapcsolatban vele az utóbbi tíz évben. Nagyon hasonlítottuk egymásra az egész család járta, még nagymamám is. A munkahelyemrol szinte menekülve gyorsan meglátogattam a halála előtt, alig akartam elhinni, hogy mind az amit látok valós. Hogy haldoklik... Aztán, hogy találkoztunk utoljára, majd nem sokra rá elaludt.orokre. Nem akarom elfogadni. Nem akarom hogy eladjak a házát, nem akarom, hogy eladják az emlékeit. Tudom, hogy bennem él, de akárhányszor eszembe jut egy gombóc ül a torkomba, amit nem akarok eltuntetni, örökké emlékezni akarok rá. Annyira szeretem őt. Nem ismertem nála jobb embert a világon. És senkit nem tudtam ennyire tisztelni, szeretni, mint őt. Ez normális? Anyukamban es apukamban sem bízok annyira mint benne. A szerelmemben sem. Nekem a nagymamám volt a mindenem. Üres nélküle az életem. Pedig van párom, testvéreim, szüleim, barátaim, de mindennap Sirok a zuhany alatt egymagam. Vajon lát??? Látja miket teszek?