Mit tennétek a helyemben?
Nagymamámnak pénteken lesz születésnapja, de nem tudom, hogy lenne-e értelme elmenni Hozzájuk (a szomszéd városban élnek) ezek után:
Nagyszüleim 76 és 73 évesek. Mentálisan nem frissek egy ideje, bár előtte is voltak alapvető gondok. Nagypapám 8-10 órákat járta mindennap a hipermarketeket, Nagymamám pedig ki sem mozdult a házból, egész nap szappanoperákat nézett; egyszóval tipikusan unatkozó nyugdíjasok voltak. Egy ideig pusztán beszélgetésnél akadozott Velük a kommunikáció, azonban a karantén nagyon látványos romlást eredményezett az állapotukban. Március óta senkit nem engednek be magukhoz, Nagypapám dühkitöréseket kapott, hogy nem vásárolhat el teljes napokat, szinte ellehetetlenült Velük a társalgás. Egy darabig csupán nyögvenyelősen tudtunk beszélni Velük telefonon, azonban egy hónapja senkinek nem veszik fel a családból. Több unokájuknak volt születés/névnapja ezalatt, ellenben nem köszöntöttek fel egyikünket sem. Édesanyámat (gyermekük) még anyák napja körül egyszer azzal hívták fel a semmiből ordítva, hogy “Nem vagyunk kíváncsiak az okádék pofádra és a kölkeidére sem!”
Nem tudom, mit tehetnék. Egészen a karanténig jó volt a kapcsolatunk és rosszul esik, hogy az utolsó nyaramon, amit az egyetem előtt itthon töltök, így kell elválnunk.
válasza:Szerintem csak egyszerűen megöregedtek.
Egy telefont érdemes lenne előtte 1-2 nappal elengedni (alapból nem jó hivatlanul beállítani), mondani, hogy mennél, max mondják, hogy nem. De mostmár vásárolhat fél napot, lenyugodhatott.
Csak hívd fel szerintem, mert most neked is egy felesleges út megspórolása.
Ha azt mondja is, hogy ne menj, szülinapján hívd fel. Ne süllyedj le, nem kell "visszaadni". Talán ez jó út a békülés felé is..
válasza:1-es, nem olvastad, hogy egy hónapja nem veszik fel a telefont?
Nehéz ügy, az biztos. Én azért megpróbálnék egy látogatást egy kis ajándékkal, aztán ha elkergetnek, akkor tudomásul venném, hogy ennyi volt... :(
válasza:1es vagyok.
Elolvastam, és kifelejtettem odaírni, hogy ha nem veszik fel is legalább megpróbálta (hátha..)
De most így utólag az jutott eszembe, hogy ha nem veszik fel, esetleg egy kis apróságot postán el lehet küldeni nekik, egy levéllel, ha mást nem. Akkor legalább látják, hogy ti gondoltok rájuk.
válasza:Csaladunkban van hasonlo. Ott a mama mintha a karanten alatt vegleg megkergult volna. Viszont ott az egyik orvosa depressziot velemenyez es szakember segitseget javasolta.
Sajnos azonban ha most ilyenek nem fognak es gondolom fizetni se tudnanak pszichologust.
Mentesgukre legyen mondva en igy fiatalon is majd megbolondultam a folyamatos otthonlettol, de elkepzelem magam, hogy 70 evesen osszezarva az urammal/asszonyommal...biztos megolok mindenkit es egymast is. A media sok balgasagot lenyomott es ok a szemelyes kapcsolataikat es napi apro kos elteto szokasaikat (napi szintu vasarolgatas, boltokban lofralas) elveszitettek. Valahol ertheto.
Mit tehetsz: 1. Gondolj ezekre: milyen jo hogy még elnek es nem kaptak el semmifele koronavirust vagy egyebet, milyen jo hogy nem nyirtak ki egymast osszezarva, milyen jo hogy nyar van es akar szemelyesen is odamehetek. 2. Hivd oket valakinek a vonalas telefonjarol vagy a szamkuldest tiltsd le a sajotod. Hatha ugy felveszik. Es inkabb kerdezd oket regi esemenyekrol vagy kerj tanacsot toluk. Az oregek szivesen segitenek vagy meselnek regi csaldi vagy gyerekkori torteneteket. Ha pesig ezt varatlanul teszes fol mint hu nagymama de jo hogy te vetted fol ugyis azt akartam kerdezni regen amikor meg teleron se volt, akkor hogy uzentetek a barataitoknak surgos ugyben? Vagy megkerded mama elmeselned hogyan ismerkestetek meg a papaval es hogy kerte meg a kezed? Vagy akarmi. Persze ne butasagot kerdezz es ne lehessen erezni csak kenyszerbol kerdezel. Meg ha visszakerdez miert erdekel akkor tudj ertelmes valaszt adni, mint mert megyek az egyetemre es hatha ott talalkozok en is eletem szeeelmevel.
válasza:Nézd, most erőszakkal nem mehettünk oda a nyakukra, amikor azt hitték, hogy tőlünk, akik ugyanúgy otthon maradtunk, fogják elkapni, merthogy “megöljük Őket”.
Én most itthon vagyok a nyáron, ahogy 1 kivételével a többi unokájuk is. Ketten érettségiztünk, de egy telefonhívás nem sok, annyira sem méltattak minket. Külföldről évente 1x hazalátogató unokanővéremnek pedig már tavaly augusztusban is az volt a hárítás, hogy ne jöjjön, mert szezonközi leárazásokat tartanak több hipermarketben.
Mi lenne erre a helyes hozzáállás?
Egyébként szívesen tartottunk volna anyák napját is időközben, ahol Nagymamám ugyanúgy meg lett volna köszöntve. Amikor a tesóm bedobott a postaládájukba valami apróságot, Nagypapám elkezdett ordítani Vele, mint a sakál, hogy “mit gondol, nekik itt a nyakukra hozza a vírust?”. Mire pedig bevitte az ajándékot, nem tudta megmondani, hogy ki küldte Nagymamámnak. De meg sem köszönte.
Szerintem a kérdésem kiírása pont nem annak a jele, hogy tennék Rájuk nagy ívből, vagy ne segítenék Nekik szívesen - már ha hagynák, vagy csak lehetne Velük emberi módon kommunikálni.
válasza:A nagyszüleid demensek és ez nem az elmúlt pár hónapban alakult ki.
Sajnos édesapámmal volt tapasztalatunk benne. 70 pár évesen kezdődött, csak nem tudtuk, hogy miről van szó, a háziorvos szerint meg csak a korral jár, pedig ha időben szakorvoshoz tudjuk vinni (beutaló kell hozzá), akkor legalább nem romlott volna annyira az állapota. A pszichológus ilyen esetekben fölösleges: nem orvos, gyógyszert nem írhat fel és nem a szakterülete a demencia.
Eleinte csak ilyen "apróságok" vannak, mint a nagyszüleidnél is, hogy rosszabb lesz a természete, negatívabban áll a dolgokhoz, verbálisan agresszívabb, stb. Ez éveken keresztül eltart és lassan fokozódik.
Legjobb lenne, ha valahogy el tudnátok vinni szakorvoshoz aki adna gyógyszereket amivel javíthatna az állapotukon. Nekünk úgy sikerült végül szakorvoshoz vinnünk, hogy más betegségéből kifolyólag félévente kellett szakorvosi kontrollra járnia, beszélt édesanyám az orvossal, hogy javasolja a másik szakorvost a kontrollon. Nagy nehezen szereztünk beutalót a háziorvostól és így, hogy a másik szakorvos javasolta édesapámnak a kivizsgálást és nem mi, hajlandó volt elmenni. Az utolsó 2,5-3 év így is nagyon nehéz volt mindnyájunknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!