Mit tegyek, hogy ne féljek, ha a nagymamám meghal egy nap?

Tudom, mit élsz át. Nagymamám négy éve halt meg, nagyon szerettem, de a jelek már láthatóak voltak.

Anyukámat pont két hete vesztettem el nagyon hirtelen, és még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs többé. Pedig aznap még semmi baja nem volt, aztán hirtelen nagyon rosszul lett és sajnos a kiérkező mentősök minden igyekezetük és tudásuk ellenére sem tudták megmenteni az életét. Pedig mindent megtettek, ami emberileg lehetséges és tényleg percek alatt itt voltak. Másfél órán át küzdöttek az életéért, a végén már ők is majdnem sírtak, hogy nem sikerült. Egyszerűen leállt a szíve, de még képtelen vagyok feldolgozni. Most csak ketten maradtunk apuval itthon, és igyekszem átvenni anyu helyét, ami nem egyszerű feladat. Szóval pontosan tudom, min mész keresztül, de sajnos ez az élet rendje. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nekem hála égnek itt vannak a testvéreim, bár ők már nem laknak velünk, de mindig számíthatunk egymásra. A durva, hogy anyu pont egy hónappal a születésnapja előtt halt meg. Ez még nehezebbé teszi a dolgot, de igyekszünk átvészelni. Pedig nem is volt öreg, és sosem volt beteges, nem volt Covidos sem.

Szóval, kedves kérdező, légy nagyon erős és tölts annyi időt a nagymamáddal és anyukáddal, amennyit lehet. Készülj fel lélekben, mert a halál sajnos az élet velejárója. Előbb-utóbb mindenkiért eljön, kiért előbb, kiért később.

Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak a kérdést.

Kedves Kérdező!

Én ugyanígy vagyok a szüleimmel. Rendszeresen eszembe jut és elfog a félelem, hogy egyszer nem lesznek nekem.... Én sem tudok ezzel mit kezdeni.

Erre nem lehet felkészülni. Nekem minden szülőm elhunyt. A nagymamám maradt utoljára, aki a legközelebb állt hozzám. Vele laktam.

Márciusban ő is elment. Remélem, én is megdöglök végre. Nekem már nem kell az élet.

2 éve halt meg a mamám úgy, hogy mi fel voltunk rá készülve, mert tudtuk, hogy nagyon beteg. Sehogy nem lehet ezt elfogadni, felkészülni sem igazán lehet rá. Én is azt hittem akkor, hogy sikerült tudatosítanom magamban, hogy maximum 1 éve van hátra. De amikor meghalt, akkor "váratlanul ért", nem igazán voltunk még erre készen. Akkor sem, ha úgy éreztük míg élt.

Igazából csak annyit tehetsz, hogy vele töltesz annyi időt amennyit csak tudsz.