Valaki költözött vissza idős hozzátartozó mellé, hogy segíthesse? Hogy bírtátok lelkileg?

Mamám demens volt és hozzánk költözött. Rettenetes volt. Elveszti önmagát, nem ismert meg sosem. Lassan a szüleimet sem.

Veszélyes is amúgy. Égve felejti a gázt, felgyújthatja a házat. Egyszer csak felkel éjjel, nem tudja hol van, bolyong. Arra kelhetsz, hogy a sötétben áll feletted és néz, mert fogalma sincs ki vagy, és ő mit keres ott ahol van. Talán voltak olyan beteg emberek is akik ilyenkor bántották a családtagjaikat. Egyszerűen idegen leszel neki, és minél betegebb lesz annál inkább a régebbi emlékei maradnak. Mamám pl oda akart haza menni ahol gyerekként felnőtt mert már csak arra emlékezett. Volt hogy elindult egyedül, órákig kerestül az utcákon.

Rengeteg borzasztóbbnál borzasztóbb sztorim van, most párom mamájánál megyünk keresztül hasonlón.

Nem lehet bírni, ha vissza költözöl tönkremész. Amint tudsz keress neki megfelelő otthont. Hiába családtag, és hogy néz már ki ha beadod valahova..... máshogy nem lehet bírni. Ezt sokan nem fognák fel akik nem tapasztaltak ilyen beteget a közelükben. Ne befolyásoljanak az ítélkezők. Előbb utóbb 24 órás felügyeletre szorul. És mivel nehéz bekerülni az ilyen intézményekbe, intézkedj már most. Max azt mondod ha rá kerül a sor, hogy majd a következő üresedésnél viszed be.

Nem lehet bírni idegileg. Mi a mamát is otthonba adtuk. Nem volt ellene kifogása. Nem is egy városban lakunk, nekem van egy jó állásom itt helyben, nem tudtam volna feladni mindent érte és odaköltözni hozzá 30km-el arrébb. Szerencsére a nyugdíja futja. Amúgy meg szoktuk látogatni kb 2-3 hetente. Most a vírus miatt nem tudjuk.

Teljesen normális dolog, hogy szeretne az ember családod és tegyük fel gyerekem is születne, őszintén megmondva nem szeretnék kerülgetni egy idős embert illetve a páromtól se várnám el ezt.

Ha én is megöregszek én se fogom elvárni a 40 éves gyerekemtől, hogy majd ápoljon feladva a családját.

Otthon, de jól nézd meg milyen. Családban egy nagymama kb. bekattant a férje halála után, durvább dolgokat csinált, mint a nagymamád. Végül otthonba került, ahol szabályosan kivirult. Mindenféle foglalkozásokat kipróbált, hobbija lett, barátnői meg minden. Én le voltam döbbenve a változáson. Évekig élt nagyon boldogan ott, nem tudom mi lett volna vele/belőle ha nem kerül be.

Egyébként, ha tényleg demens, nem csak a magány viseli meg ennyire, akkor arra hamarosan úgy se lenne az elég, ha te ott laksz és munkaidőn kívül mellette vagy. Volt ilyen is a családban, nem lehetett magára hagyni, ahogy a tizes írja, hiába áldott lélek volt a kis öreg, de tényleg nem lehetett egyedül hagyni..