A nagyszüleim semmibe vesznek, mert nem szültem. Hagyjam õket a fenébe?

Aki azt gondolja, hogy hagyni kéne Őket a fenébe, még nem élte meg azt a helyzetet, amikor neki még az sem adatik meg gyermek nélkül, hogy valaki hagyja a fenébe. Valamikor nálunk is a gyermek volt a nyugdíjkassza, mert attól várhatta a szülő, hogy lesz mit ennie, és lesz hol aludnia mikor már az önellátásra nem teljes mértékben alkalmas. A keleti népek ma is így élnek, és ahogy elnézem nálunk is elkezdett problémát okozni, hogy a nyugdjat a következő, esetleg már nem létező generációnak kéne megteremteni. Mert az csak mese, hogy a takarékosság megoldja azt amit a társadalom már nem termel meg, vagyis nincs az a pémz aniért megvehető.

#11: Tehát szerinted az teljesen normális, hogy valaki gondoskodjon arról, aki saját hibájából, önerőből erre képtelen, cserébe vállaljon egy olyan életet, amit nem akart? Mert az ilyen szülőnek nem szabadna egyetlen gyereket sem vállalni, nemhogy unokát.

Máskülönben a nagyszülő vágya nem írhatja felül egy ember életét.

Én elmúltam 60, de nagyon enne a rosseb, ha nem lennének gyerekeim. Tudod, miért, kérdező? Mert dacára az életem küzdelmes mivoltának, azt mondom, az élet szép! És hiba lett volna ezt a szépséget megtagadni a saját véreimtől. Én megkaptam az esélyt, a boldogulásra, úgy fair, ha tovább is adom.

16-os. Nagyon igazad van. A gyermegvállalás szép és tele van minden örömmel. Még csak példálozni sem tudok, hogy milyen, akkor is ha fáj vagy kinlódás, de szép. Talán ez a legjobb. A kérdezőtől nem derült ki, hogy nem akar vagy mi van... Lehet dönteni így is.