Szeretem nagyim de itt lakik szembe, és szinte mostmár mindennap átjön vagy 2xMost is például anyám hazajött a munkából 1 perce és átjött, én meg normálisan nem tudok anyámmal beszélem. Nekem már elegem van ebből az egészből!Nektek neem lenne?

Nálunk is így volt, mondjuk engem ez nem zavart. Volt egy időszak, amikor otthonról dolgoztam, és folyamatosan sertepertélt, jött beszélgetni, mit főzök, hozzon-e meggyet, és nem értette meg, hogy dolgoznom otthon.

Szeretem a nagyszüleimet, de vannak határok. Engem is idegesítene, hogy hazaérek a munkából és még a cipőmet nincs idő levenni, már ott is vannak. Néha persze szívesen látnám őket, de nem minden nap, órákra. Van olyan nap, amikor egyáltalán semmi kedvem az emberekhez, szóval ha hazaértem, szeretném kiélvezni hogy kicsit egyedül lehetek. Van, hogy programot beszélek meg a barátaimmal. Ilyen esetben hazaugrok, gyorsan lezuhanyzok, átöltözök, aztán megyek is. Ilyenkor nekem ne álljanak ott, hogy megjöttek, beszélgessünk, na milyen volt a munka, nekik így telt a nap, stb. Lehet gonosz leszek, de ha unatkoznak vagy magányosak, az nem az én gondom, nem a feladatom hogy boldoggá tegyem minden napjukat. Huszonévesen nem akarom hogy úgy teljenek a napjaim, hogy délelőtt meló, délután meg a nagyszülők kilesik mikor érek haza és aztán órákig a nyakamon ülnek. Nem. Van párkapcsolatom, barátaim, akarok én-időt is. Persze a nagyszüleimmel is szívesen találkozom és vendégül látom őket, de teljesen jogos a kérdező felháborodása is, hogy folyamat rajtuk lóg a nagyi, miközben nem is ott lakik.

Nem tudom hányas vagyok, de azzal kiegészítenem, hogy az a legjobb, amikor elkezdi lökni a sodert a sorozatairol. És csak hallgatom, hogy ez megolte a nagynénjet, az terhes lett, ő rákos, ő egy k_rva, ez így, ez úgy bahh.

Megertelek kérdező. Attól valaki nyugdíjas és unatkozik, ne akaszkodjon másra.