Mamám miért köt bele mindenbe?

"egy házban élsz egy olyan emberrel ... és nem szólsz vissza a korát tekintően"

Beszélgetésre vágyik. Ne "szólj vissza", hanem menjél bele beszélgetésekbe akár a cipők kapcsán:

"neked ennyi cipőd van? Nincs hová elrakd?"

Erre te: (de mosolyogva mondjad, az fontos, ne tenyérbemászóan, hanem gyermeki bájjal, őszinte érdeklődéssel! :) ) Jaj, mama, ne izélj már, olyan kis idegesítő tudsz lenni, hogy már megint ezzel jössz... Igen, ennyi cipőm van, képzeld. Összejött. Miért? Ez furcsa? Látod, van egy pár papucsom, az csak kell, nem? Meg van egy magassarkú, hiszen egy ünnepélyre mégsem mehetek papucsban... Meg van ez a pár sportcipő, amit edzésen használok, meg ez a másik, ami meg nem ázik be. Mesélj, mama, neked hány cipőd volt, amikor ilyen idős voltál, mint én? És hol tároltad? Mert tudod, még nem vettem cipőtartót, mert nem tudom eldönteni, hogy milyet vegyek. Van az X, az Y meg a Z típusú. Szerinted melyik lenne a legjobb és miért? És hova tennéd a helyemben? Stb.

És figyelj is oda rá, hogy miket mond. És igenis gondolkodj el rajta, hátha mond valami használható ötletet, ami pl. végre segít beszerezni az új cipőtartót. :) Meg úgy egyáltalán. Beszélgess vele többet! Szánj rá több időt, többször, érdeklődj te is az ő dolgairól, hogy pl. miért pont azt a sorozatot nézi, miért nem egy másikat, és miért tetszik neki annyira, miről szól, stb. Szereted őt. Menni fog. :)

"csak azt nem értem, amikor ilyen"

És szeretnéd megérteni?... Ha igen, kérdezősködj az ő nagymamájáról. ;-)