Halál de én nem érzem és ez zavarja a családomat. Mit tegyek?

Ja, igen, az más kérdés, hogy viszont a többiek gyászát neked ugyanúgy tiszteletben kell tartanod, és lehet, hogy most tényleg nem akarnak éneklést, táncolást hallgatni!

Egymásra legyetek tekintettel, te is fogd vissza magad. Nem kell zokogni, meg szenvedni, de őket ne zavard!

Légy tekintettel rájuk,pár hét és te is kitőrsz.Én 28 éves vagyok.amikor a mamám meghalt egy éve(tudtuk,fel voltunk rá készülve..már amennyire lehet) nem sírtam amikor jött a telefon.Szinte megkönnyebülést éreztem,tudtam már jó neki,nem szenved.1-2 hétig ilyen állapotba voltam,semmi bajom nem volt,persze jól se éreztem magam.Aztán egyik este csak kitőrt,egész éjjel sírtam és most is elkap a sírás ha rá gondolok.

Szóval most te légy tekintetel rájuk,majd te is számíthaszt rájuk ha felfogtad mi is történt.

Én is 12 éves voltam, amikor meghalt a nagymamám (anyukám anyukája). Amikor megtudtam, épphogy csak könnyeztem. Viszont a temetésen, ami talán egy héttel később lehetett (már nem emlékszem pontosan), annyira vigasztalhatatlanul, megállíthatatlanul sírtam, hogy beleszédültem. Valószínűleg akkorra ért utol rendesen a sokk. Még ugyan abban az évben meghalt nagypapám (apukám apukája), nála pont fordítva volt. Amikor megtudtam a hírt, egész éjjel sírtam, még másnap is, a temetésen pedig alig. Azonban még hónapokkal, évekkel később, ha láttam egy reklámot, amiben nagypapa szerepelt, rám tört a sírás. Valahogy máshogy dolgoztam fel. Nem sokkal később, szintén talán egy éven belül, meghalt anyukám nővére, nem sokkal szilveszter előtt. Olyan 13 körül lehettem, és éjfélkor belefújtam egy olyan idegesítő-hangoskodós trombita cuccba. Akkor bátyám rám szólt, hogy most ne szórakozzak, mert meghalt nagynéném. Nem akartam én rosszat, vagy tiszteletlen lenni. Szóval mindenki másképp reagál.

23/N