Ti nyugodt szívvel ott tudnátok hagyni a gyereketeket a nagyszülőknél?
A kérdés elméleti.
A nagyszülők legyenek a te szüleid. Anyád fakanállal vert téged az ágyra hasaltatva, mikor túl hangos voltál, kiöntöttél valamit stb. Egyszer hajlandó elmondani normálisan a dolgokat, másodjára ordibál, harmadjára nem érdekli semmi, pl a gyerek az asztal tetején ugrálhat. Leesik? Így járt.
Mostohád (anyád élettársa) naponta kap idegbeteg rohamokat anyádtól, ajtókat rúg be, ordibál, de ő a nap nagy részében a garázsban van kocsit szerelve, a reggeli és esti veszekedéseket leszámítva nem lehet látni.
Mindkettőnek hamar eljárt a keze.
Tegyük fel, hogy van egy bölcsis vagy már ovis gyereked. A szüleid bizonygatják, hogy megváltoztak, már csak unokázni szeretnének.
Eddig csak nálatok jártak kevésszer, akkor is szigorúan vagy te vagy a párod felügyelte az egészet, viszont mostanában a gyereked és a nagyszülők is szeretnék, ha "börtönőr" nélkül pár napot/hetet náluk töltene.
Ti mit szólnátok az ötlethez? Belemennétek?
válasza:Én nem engedném őket a gyerekekhez...
Én is szinte nagyszülők nélkül nőttem fel és teljes életet élek.
válasza: válasza:Nem olvastam a kérdéshez tartozó válaszokat de én, mint unoka letudom írni az én tapasztalatomat.
Anyukám mesélte, hogy régen náluk nagyon szigorú szabályok voltak és mamám is és tatám is elég szorosan fogta őket.Tatám néha még verte is mamámat és kiüldözte őket a házból éjszaka közepén. Jöttem én ugye és volt bizony, hogy anyukám (egyedül maradt, apa itt hagyott minket egy másik nő miatt) nem tudta megoldani, hogy rám vigyázzon, mert dolgoznia kellett így kerültem nagyszüleim felügyelete alá sokszor hetekre.(Persze azért naponta látogatott édesanyám munka után)Nekem nem voltak semmilyen szabályok, amik anyukámra vonatkoztak. Teljesen máshogy viszonyultak hozzám, mint unokához, mint anyuhoz, akit ők neveltek. A nagyszüleimmel való kapcsolatunkra mindig is az volt a jellemző, hogy elhalmozzanak minden jóval és az volt, amit én szerettem volna. Tehát totális ellentéte volt a gyerekhez és az unokához fűződő hozzáállásuk.Azóta felnőttem már egyetemista vagyok de ugyanez a helyzet annyiban más, hogy most már sok esetben én segítek nekik, amiért kicsiként ők foglalkoztak velem csomószor és jól bántak velem. Szóval az, hogy veled, hogy bántak semmit nem számít kb. abban, hogy a gyerekeddel, hogy fognak.Persze ez az én tapasztalatom csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!