Ti mit láttok a környezetetekben: a nagyszülőknek öröm az unokával lenni vagy inkább kötelesség?

attol fugg mennyi ideig...

idosebb embereket mar komolyan lefaraszt egy kisgyerek.

Inkább kötelesség, és mint olyan: teher.

Sokszor mondja is, hogy neki nem kellett unoka, nekem kellett gyerek.

Két-három havonta vannak ott a gyerekeim egy-két órát, ha tényleg nagyon fontos lenne, hogy valaki vigyázzon rájuk, mert pl. nem érek haza a munkából időben, és ők már hazamentek a suliból, vagy ha orvoshoz kell mennem, és nem akarom őket vinni. Pl. háziorvoshoz nem gond, de a nőgyógyászatra nem vinném őket magammal.

Ilyenkor kérem, hogy figyeljen rájuk, ő előadja, hogy ez mekkora szívesség, sóhajtozik, dünnyög, tehát minden lehetséges módon érezteti, hogy nem szívesen vigyáz rájuk.

Arra még példa nem volt soha az életben, hogy átjött volna unokázni, látták volna babakocsit tolni, vagy átmenjenek hozzá a gyerekek játszani.

A szüleimnek kifejezetten öröm. Sokszor ők is utaznak hozzánk (jó messziről), mi is gyakran megyünk hozzájuk.

De ha programjuk van, akkor ahhoz igazítjuk az unokázást, mert sokat járnak társaságba, vagy utaznak.

65-72 között vannak (anyukám az idősebb), de simán bírják az iramot. Ha náluk van hosszabb ideig, akkor néha mondják, hogy fárasztó volt a délután - de ezt mi, szülők is szoktuk mondani időnként.

A férjem szüleit viszont nem érdekli, anyósom addig volt aktív, amíg kisbaba volt és ölben tartva énekelni lehetett neki. Vagy ha letette, akkor hanyatt fekve ott is maradt. Amikor már járni, futni kezdett, akkor hirtelen elszállt az érdeklődés. Már vagy bő fél éve nem is látták, de még csak telefonon se érdeklődnek felőle.

Ami nálunk van: Ha kívülről nézi vki azt látja,h nagy öröm a szüleimnek az unokákkal lenni. Nagy ömlengések érkezéskor, induláskor, rengeteg fotó. A valóságban viszont nem foglalkoznak velük. Anyám folyton házi munkát végez, és elzavarja a gyerekeket. De apám is negyed óra játék után más elfoglaltság után néz. Nem olyan meglepő, velünk is ilyenek voltak.

Pont ezért nem ítélném meg, h a tágabb környezetemben mit látok. Nem tudhatjuk h mennyire szól az unokák iránti rajongás a kirakatnak.