Meghalt a nagypapam nem tudom mit tegyek?

semmit nem kell tenni. esetleg írd le az érzéseidet. ilyenkor nagyon közel kerülünk ahhoz, aki meghalt. nagyon élesen ott van előttünk ő és az élete, hogy ki volt ő, hogyan élt. azért mondom, hogy írd le, mert ez később halványodni fog.

ez egy különleges időszak. gyújts egy gyertyát. és engedd át magad ennek az érzésnek. ne bánd. te is megfogsz halni és 12 éves kislány is.

azzal, hogy most így a nagyapátoknak szentelitek a figyelmeteket és nem elmentek emellett az esemény mellett szerintem azt teszitek, ami szép egy ilyen helyzetben. (később lehet olyan is lesz, hogy valaki fontos meghal és nem éled át így, mert vizsgázni vagy dolgozni kell és kimerült leszel, hidd el ez a jó, amiben most vagytok ez így szép)

beszélgessetek, hallgassatok valami zenét.

ez amit nem tudsz felfogni ez a létünk legmélye

ritkán vagyunk ehhez ennyire közel

Átérzem a fájdalmat, amin most keresztülmentek, mert az én nagypapám is meghalt 4 év évvel ezelőtt, a bátyám 20 évesen egy évvel ezelőtt, és a legjobb barátnőmet, aki 16 éves volt még csak, pedig kicsit kevesebb mint egy hónapja vesztettem el. Én 17 éves vagyok.

Tudod, azt gondolom így ennyi tapasztalat után, hogy a legjobb, ha nem fojtod magadba, hanem beszélsz róla sokat. És meghallgatod azokat, akik beszélnek veled. Ilyenkor nem érdemes másra terelni a figyelmedet, persze nem mintha ez ilyenkor tudnál másra gondolni, csak annyi, hogy ne akard erőltetni, hogy elmúljon a fájdalom, mert még egy ideig nem fog. Az ilyen időszakokat is meg kell élni. Nem kell boldognak lenni mindig, és gyorsan továbblépni, de ettől függetlenül engedd be a külvilágot, mert kívülről sok segítség érkezhet.

Az a helyzet, hogy ez az élet rendje, akármilyen közhely is. Megszületünk, élünk, és meghalunk. Nem tudom, hogy vallásos-e a családod, én nem vagyok az, viszont a halál egy olyan dolog, ami csak úgy van, és nem tudjuk, hogy mi van utána, senki sem tudja, mert lehet, hogy semmi nincs, de lehet, hogy egy másik dimenzióba érezik a lelked, és ő most befejezte ezt a földi életet, mert elég volt neki. Felfoghatatlan, hogy ez történik és hogy miért történik így mindez, de nem is kell tudnunk, hogy miért, mert itt ebben az életben nincs rá válasz, és lehet, hogy egyáltalán nincs rá válasz.

Időnek kell eltelnie, hogy ne facsarodjon össze a szíved, és hogy ne sírj minden gondolattól, ami vele kapcsolatos. De eddig ne fojtsd el a sírást, mert gyógyít, átjárja a lelkedet.

Mondd el ezt az unokatestvérednek is. Ilyenkor az a legjobb egyébként, mármint nekem az segített, hogyha meghallgattak, és nem baj, hogyha nem tudsz neki mit mondani, ez ilyen.

És felejtsd el azt, hogy "Muszáj tovább lépni". Ilyenkor a muszáj szó az, amit semmiképpen sem kell használni, mert csak még több nyomást helyez rád. Szabadon érezz, szabadon emlékezz, engedd meg magadnak, hogy fájjon, és eljön az az idő, amikor nem fáj már annyira.

Sok erőt és kitartást kívánok neked és a családodnak!