Mit tegyek, hogy kitörjek abból a "kalitkából", amit a nagyszüleim alkottak?

Jézusom. Ne haragudj, de a nagymamád és az anyukád nem normálisak. Ha már nincs, kénytelen leszel drasztikusan leállítani őket. Megmondod, hogy lassan felnőtt vagy, és nem engedik, hogy élj, és ezt kikéred magadnak.

Lehet, hogy lesz veszekedés, sértődés, de a saját érdekedben meg kell tenned. Aztán majd megbékélnek.

Mi van? Nem sétálhatsz és buszozhatsz???? De miért?

El sem tudom képzelni, én mindig mászkálós voltam s alap volt, hogy ha érdekel egy matek szakkör a szomszéd városban 13 évesen, akkor bemegyek... Mi a veszélyes a buszban? Rokonokkal sem szállhatsz járműre?

Milyen bajod lenne vagy van?

A makacsságot nem látom benned, de ki kéne állnod a jogos érdekeidért. Komolyan egy kis üvegbúra alatt tartott virágszál vagy? Hogy fogsz így élni?

Nekem nagyon nem tetszik, hogy mások egyből veszekedést, ,,jogokért kiállást", ilyesmit javasolnak. Ne hagyd magad bujtogatni. Senki nem fogja majd a konfliktusokért a felelősséget vállalni, te viszed majd el a bulit, ha végül ,,nyersz" is.

Én békésen értem el mindent, még ha biztos sokkal több időbe, energiába is került. Megismertettem az ismerősöket, osztálytársakat a családdal, hogy lássák, kikkel megyek valahova. Mondjuk, az szerencse volt, hogy néhánynak a szüleit is ismerték látásból. Hogy nem olyan szülők, akiktől a gyerekeik rosszat tanulnának.

Az apukám elém jött, ha túl későn ért véget valami, és látta, hogy sokan vagyunk, nem egyedül mennék hazafelé. Aztán már volt(ak) fiúk is, akik hazakísértek.

Az operába biztos tanár is menne veletek, ha ismerik a tanárt, tudják milyen ember, az is segít. Bár, ahogy látom a mai tanárokat, lehet, hogy még árthatna is, ha olyan a tanár.

Pedig én még akkor voltam fiatal, amikor nem voltak az italokba bele csúsztatható szerek, stb.