Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Valóban önző lennék?

Valóban önző lennék?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Van egy 83 éves, demens nagymamám, aki lassan 24 órás felügyeletet igényel. Nagypapám jó fizikumú, teljesen jól van egészségileg, ő vigyáz mamámra ha otthon van. Amikor volt elfoglaltsága (orvos, bolt stb), akkor átmentem én vigyázni mamámra. Aztán az 1-2 órás elfoglaltságokból lett 6-8 óra. Nyilván szóvá tettem a 6.ilyen alkalom után, hiszen hiába dolgozom otthonról és hiába nem kell minden nap dolgoznom, van egyéb elfoglaltságom is. Ráadásul a mamával nem könnyű. Agresszív, sérteget, káromkodik, pakol, szökik. Szó szerint 1 percre sem tudtam magára hagyni. Nem vagyok szakképzett ápoló, nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket, mamám pedig nem egy csöpp öregasszony akit leültetek ha úgy gondolom. Kivittem sétálni, bekapcsoltam neki a tévét, fejtettem vele rejtvényt, minden csak 1 percig köti le, aztán nekiáll sértegetni és pakol tovább, hogy ő elmegy innen. Már elállítottam a telefonját, hogy ne tudja használni, mert mindenkit zaklatott (orvosok, szomszéd, rendőrség stb).

Most odáig fajult a dolog, hogy nem bír felkelni, 24 órából 20-at alszik (kis túlzással). Ha felébred, akkor pánikba esik, hogy hol van a papám, ő sem tudja 1 percre sem otthagyni. Felvetettem az ötletet, hogy fogadjunk fel legalább heti 3 alkalommal, 8 órára egy szakképzett ápolót, mert én nem tudok minden nap ott ülni nála, vár a munka, a háztartás és a férjem is. Nyilván természetesen ahogy eddig is, átmennék hetente pároszor néhány órára, de nem fér bele, hogy minden nap ott üljek fél napokat. Anyukám dolgozik hétvégén is, ő este szokott ott ülni órákat.


Mondta papám, hogy akkor vállaljam be a hétvégéket, addig ő el tud menni vásárolni, kikapcsolódni stb. Mondtam, hogy kizárt. A férjem napi 12 órákat dolgozik, egyrészt csak hétvégén tudunk találkozni normálisan, másrészt nem fogom ráhagyni a takarítást, mosást és a többit, amikor én "alig dolgozom" és az én munkám nem megerőltető. Nyilván megcsinálná, de nem várhatom el és nem szeretném, hogy ez a kapcsolatom rovására menjen. Ahogy írtam fentebb is, átmegyek hetente többször is néhány órára, de úgy érzem már elvárás lett, hogy ott üljek 7 napból 7-et. Ezért bátorkodtam javasolni az ápolót, mire megkaptam, hogy egy önző tetű vagyok és reméli, hogy ő nem jár majd így, mert felőlem megdögölhetne és nem is érdekelne.

Rosszul érzem magam, mert bár sosem volt az a tipikus nagyszülő-unoka kapcsolatunk, de azért mégis szeretem őket. Viszont azt nem akarom, hogy a munkám, a magánéletem és az otthoni dolgaim rovására menjen. Az ápolót ki tudják fizetni röhögve, nem kevés a nyugdíjuk. De ha nem tudnák akkor összedobnánk rá.


Úgy érzem helyesen döntöttem, de mégis olyan lelki terror alatt vagyok, hogy rosszul érzem magam miatta. Ezért várom a véleményeket.



2018. márc. 6. 13:50
1 2 3
 21/21 A kérdező kommentje:
Nem akarok szemétnek se tűnni, szívesen segítettem amikor tudtam, de a mostani helyzet meghaladja a kapacitásomat mind fizikailag, mind lelkileg, mind időben. Nem vagyok szakképzett ápoló, nem tudom hogy adjam be egy olyasvalakinek a kötelező szívgyógyszereit pl., aki nem hajlandó bevenni. 3x köpte ki a kukába vagy a földre, nem megy. Nem mindig tudja hol a mosdó, ha összeesik alig tudom felszedni, nem bírom el, pedig nem vagyok gyenge.
2018. ápr. 1. 17:29
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!