Ti hogyan próbálnátok közelíteni a párotok 15 éves öccse felé ha együtt éltek? Milyen kapcsolatot kell ilyen esetben kialakítani?

Te egy "idegen" felnőtt vagy számára, aki dirigál neki, "elveszi" a bátyját, teljesen "normális" a viselkedése. Szerintem továbbra is a párod legyen feléje kérdésekkel, te ne játszd a pót anyukát (nem bántásból, értem én, hogy nem játszod, csak ezek a kérések feléje "moss", "nem méssz sehova míg nem végeztél a tanulással" olyan uralkodóan hatnak).

Szerintem Te légy rendes velük, ne Te dirigálj, inkább ne is adj tanácsot, inkább várj, míg ők kérnek...

Nem lesz könnyű, de megéri :)

Amúgy a párom húgával nekem is nehéz volt eleinte nem is akart beszélni velem, csak "igen" és "nem" volt a válasz mindenre. Most hogy már nőtt, kicsikét könnyebb. A vakációban várom pár napra hozzánk :)

Minden jót!

Ne próbáld nevelni. Most, hogy odaköltöztél és megmondod neki, hogy mit és hogyan csináljon... Ez nagyon nem tetszik neki (amit én megértek).

Próbálj csak a barátja lenni. Kérd meg hogy csináljon meg valamit. Ha nem csinálja meg akkor ne cseszd le, de ha egyértelmüen az ő feladata lenne, mert a párod is mondta neki, akkor ne csináld meg helyette (még elkényelmesedik).

Kamaszkorban van szülők nélkül, csak a testvérei maradtak. Szorosabb lett a pároddal a kapcsolatod, lehet azt hiszi ha ti összeházasodtok, akkor le akarjátok őket passzolni. Ha tényleg nem akarjátok őket lepasszolni, akkor ezt mond meg neki, hogy szó sincs róla, hogy neki mennie kell.

Nem kell ott neked azonnal megoldást találni a helyzetre, itt hibázol. Olyan hogy nem mosogat el vagy nem mos simán lesz még, ezt ne okozzon katarzist nálad, egyszerüen légy vele tisztában hogy ilyen lesz.

Ha elkezdesz ott azonnal megoldást keresni, hivogatod a párod hogy mostmár mondja meg neki meg irgum-burgum akkor nem jó irányba mész.

Ne te szólj bele, hanem minden esetben a párod. Majd eljön az idő mikor már benned is biznak, de ezt irgum-burgumal nyitva sosem éred el.

Gondolj bele az ő élethelyzetükbe, regényt lehetne róla irni. Egy tanács van ami biztosan bejön, ez pedig az hogy nyújts nekik stabilitást. Amikor mondod hogy jössz akkor gyere, amikor beigéred hogy palacsinta lesz akkor az legyen és igy tovább. Te legyél egy stabil pont az életükben.

Az én fiaim 14 évesek, s mintha róluk írtál volna!

Ilyen a kamaszkor, pedig én az anyjuk vagyok.

Ha hazamész és áll a mosatlan, akkor az bőven tud ott állni addig, amíg a párod is hazaér. Ugyanez a mosással vagy bármivel. Eddig is megoldották a dolgot a fiúk, ezután is meg tudják.

Ilyenkor persze az ember lánya automatikusan pótanya szerepbe lép, néha tényleg úgy érzem, hogy ez bele van kódolva a nőkbe. De ne tedd, mert ezzel csak ártani tudsz a kapcsolatotoknak.

Legyél te az a barát, aki nem szekálja akkor sem, ha szalad a lakás. Gondolj arra, hogy ez nem tart örökké, néhány hétről vagy hónapról van szó maximum, amíg ő is megszokja a helyzetet. Onnantól már sokkal könnyebb dolgod lesz, csak ezt az időt kell kibekkelni :)

Nézd, ebben a helyzetben te vagy a betolakodó a családban, és attól, hogy ők a párod testvérei még nem lesz jogod nevelni őket, parancsolgatni nekik. Hidd el, egy kamasz sem tűrné el, hogy a bátyja nője odacuccol, és rögtön úgy érzi, joga van beleszólni, hogy ki mikor mosogat stb.

Számomra elég furcsa, amit írsz. Ha fiatalabb testvérei vannak, azok akkor is testvérek, ne úgy kezeld őket, mintha a gyerekeitek lennének - kérsz, javasolsz, tanácsolsz, stb.

Én lány vagyok, de bizony ennyi idősen én sem sokat mosogattam vagy mostam. A szobámat kitakarítottam, a szennyesemet kivittem, ha valami sürgősen kellett kimostam magamnak - de a mosogatást, mosást, a lakás takarítását a szüleim csinálták együtt (kivéve ha én főztem valamit természetesen elmosogattam magam után). 18 évesen elköltöztem és most mosok, takarítok magam után a saját lakásomban természetesen, de ha gyerekeim lesznek én pl. szintén nem fogom őket befogni mosogatni, mert szerintem minden kamasz utálja és bőven ráér az, ha saját lakása lesz.

Szerintem a gyerekek nem szívatni akarnak tőled, csak nem érzik úgy - jogosan - hogy beleszólásod van az életükbe. Ha saját gyerekeid lesznek, azoknak megtaníthatod, hogy mit vársz el tőlük, de a párod öccseinek semmi jogod parancsolgatni.