Nálatok is megy otthon a kivételezés?

Én ugyan nem, csak le akartam írni, hogy megértelek, és elhiszem hogy mennyire rosszul eshet ez.

Pároméknál a nagyszülők ilyenek, ott a lány unoka az isten, ő pedig csak cselédnek van nézve. Elvárnák hogy minden hétvégén menjen hozzájuk kertet rendezni, fát vágni, felújítani, de ők még a születésnapját se képesek napra pontosan megjegyezni, sőt, inkább hétre pontosan se.

Te meg látványosan foglalkozz csak a papáddal, ha mamád számonkéri, mond azt, hogy természetes hogy a nagypapát jobban szereted. Ez nettó szemétség.

Szülői részről igen (nálunk apai nagyanyám mindkettőnket utált, apai nagyi mindkettőnket ugyanúgy szeretett, anyai nagypapám ameddig stroke-ot nem kapott, dettó, apai nagyapánk korán meghalt).

Öcsi volt a szent, mert ő a kicsi, meg a hímnemű. Tőlem sokkal több mindent elvártak tanulásban, házimunkában is, folyton az ő kedvében jártak, neki adtak igazat... de olyan brutális szinten, hogy már a random boltosnénik is észrevették kb.

Tyúú, na itt gyűlni fognak a történetek. :D

Elnézést, most tombolni fogok, most hétvégén utazom haza segíteni anyumnak és már előre ki kell magam dühöngeni:

Ja, tesód, most húsz éves, nyugi ilyen lesz 30 évesen is, saját példámból kiindulva. Én is tettem fel itt kérdést még évekkel ezelőtt, nálunk is bátyám volt az Isten, aztán hűha, hát mi lett a vége a nagy elkényeztetésnek, meg hogy alig lett lecseszve az elég kemény dolgaiért?

Az, hogy 30 évesen b---szik bármit csinálni, jó néha rá lehet bízni ezt-azt (pl. egy mosogatást), de egy sumák, önző ember lett belőle, aki nem szégyelli, hogy a 60 éves anyja mos-főz rá munka után (tesóm nem dolgozik, minek), meg rohangál neki finomságokért.

És akkor anyám néha felhív ilyenekkel-amúgy egy nagyon kedves nő, csak hát ez..., hogy tesóm mennyire aranyos, mert elmosogatott!!! :D 30 évesen! Igaz, hogy a havat mi lapátoljuk el minden télen, hogy egy bevásárlást nem csinálna meg, de délután eljön a szobájából (mindig övé volt a nagyobb), látványosan ásítozik, ő nagyon fáradt, egész este játszott, nem egyszer volt, hogy kirobbant ingerülten délután kettőkor, hogy mit képzel anya, mosogat. Undorító. Én nem is beszélek vele, kerülöm, nem bírok ránézni.

Nagyon csúnyán összevesztem vele évekkel ezelőtt, de már nem tudtam magam visszafogni, megmondtam neki, hogy egy életképtelen r...hadéknak tartom, aki kizsigereli a beteg anyját. Ja és nálunk is, mint a második válaszolónál, a rokonok is észrevették ezt, meg szomszédok. És persze tőlem várják a megoldást. Nyilván azt már tudom, hogy ha anyum állapota rosszabbodni fog, akkor én fogom ápolni, egyedül. Mert ez el fogja dobni, mint egy zsebkendőt, amint nem látja hasznát.

"Remélem, azt már egyedül öcsémtől várja el, hogy ápolni fogja öregségére. " Tesód le sem fogja szarni.:(

Hálistennek nekem nincs testvérem. Az Isten kegyes volt hozzám és nem lett, pedig a szüleim akartak. Mennyivel jobb így!

Együttérzek veled, tanácsot nem tudok adni, de rohadt dolognak tartom, amit nagyanyád csinál. A gond az, hogy a végén úgyis te fogod ápolni, öcséd le se fogja tojni.

Nálunk is így van, szüleim mindent elnéztek öcsémnek.

Én már alig járok haza, mert nem akarok problémát, és idegeskedni. Ráadásul öcsém mindig azért rinyált, mert hogy a nők a pénzre hajtanak és ő nem tud csajozni, közben anya meg nagyi pénzén ment el bulizni és csajozni.

Sajnálom én is az egészet, te még az elején vagy.

Off, de ki pontoz le ilyen válaszokat?

Szomorú dolgok ezek.. :(

Nálunk is ez megy.. Nagyon rosszul esik..Bár már igazából megszoktam. Mindig ez ment, szóval volt rá időm bőven.

Nem egy leányálom középsőnek lenni. Az idősebb azért jobb, mert ő az elsőszülött, a fiatalabb meg azért, mert ő még kicsi.. Hát.. Ez van.