Mit gondoltok azokról a rokonokról, akik nagyon jól rudják, hogy nem fogyaszthatsz édességet/cukros dolgokat, mégis ilyen dolgokat ajándékoznak neked, és ezt ki is mondják?
Az összes családtagom nagyon jól tudja, hogy már évek óta nem fogyasztok csokoládét, cukros és szénhidrátban dús élelmiszereket.
Nem csupán kényeskedés, vagy ‘anorexia nervosa’ miatt: inzulinrezisztens vagyok.
Bár már rég nem vagyok gyerek, még mindig szokás nálunk, hogy húsvétkor, és egyéb ünnepekkor összegyűlünk a nagyszüleimnél.
20 éves fejjel már nem szorulok rá nyuszicsokik hegyeire, nem is várok ilyenkor semmilyen ajándékot, csak azt, hogy láthassam őket.
Erre kivétel nélkül az összes családtagom hozzám vágott egy ótvar nagy csokinyulat, meg rengeteg számomra káros dolgot.
Volt egy rokonom, aki konkrétan ezzel a szöveggel jött oda hozzám:
“Tudom, hogy te nem eszel ilyet, de azért tessék!” - és kiszúrta a szememet egy tábla Milka csokival.
Természetesen egy minimális mosoly sem volt az arcomon.
Nem fogom fel, miért nem tudják megérteni, hogy ez a fajta “ajándékozás” számomra egyáltalán nem öröm, és nem figyelmesség!
Nem is azért osztogatják ezeket, mert bármilyen szorosabb kapcsolatunk lenne egymással, hanem csak azért, mert ilyenkor adni “kell” valami olcsó, gagyi kis sz*rt a rokonoknak.
Tudom, hogy ez a legolcsóbb ajándék, amivel azt éreztetheti, hogy “na te marha, rád is gondolunk egyszer az évben”, de az embernek az esik jól, ha nem a személytelenségre, hanem a figyelmességre összpontosítanak.
Már annak is örültem volna, ha egy kis dekorációt, cukormentes dolgokat, vagy bármilyen NEM ehető dolgot adtak volna nekem.
Az étkezés egyébként is egy kényes téma számomra, és ezt nem hajlandók megérteni.
A családomban nem én vagyok az egyetlen, aki a cukorral küszködik. Ugyanebben a társaságban vannak már korosabb, kettes típusú cukorbeteg rokonaim is, akik sajnálatos módon nem igen törődnek a helyzetükkel, ők csodálkoznak rajta, hogy a látásuk, mozgásukat egyre nehézkesebb, -
és az én mentalitásomat és odafigyelésemet inkább kényeskedésnek, képmutatásnak veszik ahelyett, hogy tisztelnék bennem, hogy én képes vagyok még csírájában elfolytani a tényleges cukorbetegséget, és van a diétámhoz akaraterőm, önuralmam és kellő kreativitással is rendelkezem a saját magam által előállított ételeimhez.
Ti hogy reagálnárok ilyen helyzetben?
Hagynátok, hogy büntetlenül lenyomják a török tokon ezt a SZÁNDÉKOS megalázást, vagy minimálisan jeleznétek nekik, hogy nem örülsz az ajándékunknak?
válasza:
válasza: válasza:Mert az emberek idióták. Én ezért utálom a családi ünnepeket, összejöveteleket. Nem is egymásra kíváncsiak, vagy vesznek valami baromságot, amire semmi szükséged, vagy a butább pénzes rokonok kellemetlen helyzetbe hoznak.
Nem tudom miért nem lehet felnőtt embereknek ajándék nélkül örülni. Pusztán egymásnak, annak, hogy együtt a család.
Nem tudom ezt megérteni!!!
válasza:Mert egyáltalán nem érdekled őket.
Húsvétkor mindenkinek csokitojást adnak, így neked is azt fognak adni, mert annyit nem érsz nekik, hogy számításba vegyék, hogy nem élhetsz ilyet.
Amúgy nem kell vele törődni, add oda valakinek, aki szereti, azt le van tudva.
válasza:Nálunk nincs cukorbeteg a családba,tehát lehet hülyeséget írok. Szóval ha már annyira a csokinyuszi ilyenkor a divat,akkor miért nem tudnának cukormenteset venni. Mert gondolom azért nagy ritkán te is szeretnéd érezni a csoki izét,és kis odafigyelessel találsz olyat,amit te is bátran fogyasztassz. Tehát tőlük nem lenne nagy áldozat,ha mondjuk a boltban kicsit utánanéznének,hogy te mut ehetsz.
Amúgy a kérdésedre a válaszom,figyelembe véve azt,hogy mióta ilyenek,én ott helyben visszanyomnám a kezükbe,és megmondanám,hogy felesleges dolgokkal nem tudom mit kezdeni.
válasza:Ismerem. Nekem "csak" terhességi cukrom van, de amit nem szabad, azt nem szabad. Hiába kívánnám is esetleg meg azt a 2 falat csokit, ha nem lehet. A babát meg nyilván nem veszélyeztetem. Én szétosztottam ezeket a rokongyerekek között, volt sértődés. Azon is van, hogy direkt elmondtam, hogy miket nem ehetek, de miket igen, és valahogy arra sosincs figyelve, sőt, szerintem direktbe tolják azokat, amiket nem ehetek. Rászoktam, hogy viszek magamnak kaját, köretet, korpovitot, nekem jó kenyeret, de megy rajta a sápítozás, hogy de egy bunkó vagyok.
Nyilván ők a tapintatlanok, de ezt úgysem fogják fel. Nálatok is ez lehet a helyzet. Az a baj, hogy el van ez bagatellizálva, pedig nagyon nem kellene, és nagyon csúnya dolgokat tud csinálni az ir és a cukorbetegség. Csak sajnos az emberek csak rövidtávon tudnak gondolkodni, mondhatni ösztönlények, ha kajáról van szó. Te annyit tehetsz, hogy felülemelkedsz ezen, meg a hülyeségeiken, változni úgysem fognak.
válasza: válasza:Elmondanám nekik, hogy hol van a legközelebbi Vöröskereszt, ahol adományokat gyűjtenek a rászorulóknak!
Talán ebből értenek.
válasza:Nem kell ezen rugózni. Tudod: "ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el".
Egyszerűen add tovább a csokikat a szomszéd gyerekeknek, és akkor te leszel a jófej :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!