Van még olyan aki elveszítette a családját azért, mert meleg?

Szülőként nem lennék boldog és nem azért, mert homofób vagyok, hanem azért mert a gyerekemnek lesz nehezebb élete, mintha heteró lenne.

Az meg hogy elhagyjuk, vagy sorsára hagyjuk, teljesen kizárt!

#13

Miért, elfoglaljuk a helyet az otthonról kidobott meleg srácok válaszai elől?

Mert eddig még nem tolongtak itt.

Vagy te meleg vagy és kidobtak?

Mert egyébként még annyit sem tettél a történethez, mint a többiek!

Bírom amikor jön valaki, a többieket regulázza, de a válassza egyébként egy kövér NULLA!

A gyerekem mindig a gyerekem maradna, bármit is csinál. Talán olyan helyzeteket tudnék elképzelni, amelyekben megszakítanám vele a kapcsolatot, ha gyilkos lenne, vagy menthetetlen drogos, aki minden pénzét drogra költi és nem akar változtatni.

De olyanért, hogy kit szeret, kivel boldog, soha nem dobnám el, ott buknék meg szülőként. Én nem vagyok homofób, de most próbálom végiggondolni, hogy mi lenne, ha az lennék és megtudnám, hogy a gyerekem meleg. Nekem az volna az a pont, amikor a gyerekem miatt megpróbálnék kitekinteni abból a bizonyos dobozból és továbblépni a gyűlölködésen.

Mindezt úgy írtam, hogy nincs gyerekem és nem is vágyom rá egyelőre. Innen is látszik, hogy mennyien nem alkalmasak szülőnek, mégis csinálják a gyerekeket, mert ugye az mindenképp kell. Csak aztán, ha nem felel meg a saját ideológiájuknak a gyerek célja és életútja, akkor jön a kitagadás. Na mindegy, ez már csak az én eszmefuttatásom...

Persze, majd te leszel a bunkó, amiért nem voltál hajlandó kényszer-házasságot kötni egy lánnyal, majd abban a boldogtalan kis házasságban felnevelni néhány gyereket, akik nem érzik, hogy a szüleik szeretik egymást.

Szégyelld magad, tényleg.

Basszus, sose értettem meg, hogy lehet egy szülő képes arra, hogy ilyen apróságért kitaszítsa a saját gyermekét.

Te nem csináltál semmi rosszat. Arról sem tehetsz, hogy milyen színű a szemed, vagy hogy milyen magas vagy.

Nekem is most kell költöznöm

Én biszex vagyok és a mostani párom egy lány

El mondtam és gyülöl a család de én most érzem magam teljesnek egy lány mellett

Ha gondolod írj 😊

23/l

Én 10. osztályban bújtam elő. Azt hittem, jó emberek vesznek körül, de mikor mindenki ezen csámcsogott már másnap, akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy milyenek az emberek.

Mikor már otthonra is eljutott a hír /mivel a tanárok nem várták meg, hogy magamtól hagyom-e ott az iskolát/, vissza kellett bújnom. Gyávaság és önmegtagadás volt, mégis helyesnek éreztem és érzem.

Az alábbiaktól féltem:

- mi lesz, ha már egyetlen rokonom sem áll majd mellettem?

- hogyan tovább 16 évesen egyedül?

- ha más iskolák is megtudják /valamilyen módon, az most lényegtelen/, az érettségiig se jutok el

Most leszek harmadéves a pécsi TTK-n. Családomnak azóta megjátszom magam, nem biztos hogy sikerül. Ők azt a korszakot egy eltévelyedésnek tudják be, és úgy kezelnek, mint a kezdetektől. Akik biztosra tudják a titkom, már nem találkozom velük, amúgy se tanultak tovább sehol.

Így várhatok jól fizetőállást, de azt már nagyon várom!! Egy kis emeleti lakást is szerezhetnék a fővárosban. A rokonaim is beszállnak talán az anyagiakkal.

Nekem már csak az számít, hogy igaz barátokat szerezzek /vidéken ez nem könnyű, és Pécs se túl elfogadó/, akikkel őszinte lehetek. Az emberek meg lássanak engem olyannak, amilyennek elképzelnek. Ha ők csak így tudnak szeretni..