Van még olyan aki elveszítette a családját azért, mert meleg?

Ez semmiképpen sem indok arra ,hogy elhagyjanak.A vérükből vagy ,és te semmit nem tettél azért,hogy ez így legyen.Nagyon mély beszélgetés vár rád és a szüleidre.Fel a fejjel,mert

tehetséges vagy,és ezt elismeri mindenki rövidesen.

"tehetséges vagy"

Ezt mégis honnan veszed? Miben lenne tehetséges? Vagy szerinted az, hogy valaki meleg, automatikusan azt is jelenti, hogy tehetséges? :D

Nekem van egy nagyon jó haverom, akivel hasonló történt, mint veled. Ő középsuliban vallott színt otthon és őt az apja meg is verte emiatt, "majd én kiverem belőled a b..iságot"! Szóval nagyon nehéz élete volt, vidéken laktunk. Felkerült Bp-re, most elfogadóbb környezetben él, vannak barátai, időközben elismert művész lett belőle, van egy jól fizető állása és nem kell titkolóznia sem.

Én büszke vagyok rá, mert ő egy igazi pozitív példa, hogy megéri kiállni magad mellett és felvállalni magad, még ha nagyon sok gyűlöletet is kapsz az elején.

Igen, apámat. Igaz, elváltak a szüleim kiskoromban, de amikor elmondtam, hogy a lányokat szeretem utána nem beszélt velem többet. Rá pár évre édesanyámmal is megromlott a viszonyom, igaz nem emiatt.

Ne érezd magad kevesebbnek. Tudom, az ember a családja nélkül nem érzi magát teljesnek. Én sem érzem. De nincs idő búslakodni, változtatni akkor sem tudok a dolgokon ha fejre állok, így tehát emelt fővel élem tovább az életemet, abban a reményben, hogy egyszer majd lesz egy saját családom, ahol én másképp fogom csinálni a dolgokat.

Nehéz ezzel neki indulni az életnek, de keresd meg a saját boldogságod.

Ami nem öl meg, az megerősít!

"Szülőként nem lennék boldog és nem azért, mert homofób vagyok, hanem azért mert a gyerekemnek lesz nehezebb élete, mintha heteró lenne.

Az meg hogy elhagyjuk, vagy sorsára hagyjuk, teljesen kizárt!"

Igen, elsőre valóban úgy tűnik hogy melegnek lenni nagyon nehéz. Sokan még mindig képtelenek felfogni hogy ez nem választható, illetve van aki betegségnek tekinti ezt. De szerintem ez részben sztereotípia. Vannak heterók akiknek úgyanúgy nehéz az élet. Főleg akik összeházasodnak fiatalon "mert mindenki mondta" és azért vállalnak gyereket mert társadalmi nyomásra. Aztán szülnek gyereket és gyerekek miatt tök szar házasságban élnek évtizedeket és mások előtt előadják a mintacsaládot, aztán mikor hirtelen válnak mindenki csodálkozik. Szóval heteró párok közt is bőven van olyan, aki nem él boldog pártkapcsolatban vagy magányos. Ez szerintem nem heteró/meleg specikifus dolog.

Én már vesztettem el állást is, jelenleg dolgozok, egyedülálló vagyok, 26 múltam, igyekszem titkolni bár kiderült egyeseknek valamilyen módon, a családom elöl titkolom, és teljesen elzárkózottan élek, nincs barátom, se párom. Általában véve is introvertált személyiség vagyok, és ez még jobban megnehezít mindent, bővebben privát üzenetben kifejtek részleteket.

26/F