A szüleid mióta kezelnek felnőttként, mit tettél le az asztalra amivel meggyőzted őket, hogy a kapcsolatotok egy új szakaszba ért ahol már egyenrangú felek vagytok?

Soha nem kezeltek egyenrangú félként sajnos, viszont mikor betöltöttem a 18-at akkor azt mondták hogy mostmár nem felelnek értem. Pedig elvileg mostmár teljesen leváltam tőlük, 19 éves vagyok, külön élek, dolgozok. Mégis ha találkozunk mindig kibukik, hogy mióta vagyok ilyen meg mióta van nekem "véleményem" milyen dolog az már.

Sajnálom, talán erre a kérdésre a válaszom nem lesz túl hasznos mert nincs normális családom :D

Középiskolásként már elmentem egyedül is ruhát venni, nem csak anya kíséretében. Az elején elengedtek 9ig/10ig "bandázni", a középsuli végére kimaradhattam 3ig is, ha jól tanultam, de ebből nem volt túl sok alkalom. 15 évesen elengedtek 20kmre vonattal, 18 évesen elengedtek 120 kmre autóval. Aztán egyetem miatt elköltöztem, szobát béreltem 100+ kmre otthonról. Ők segítettek felköltözni, be is vásároltak nekem. A többi albérletbe már én költöztem át, magamnak vásároltam be. Egy idő után nem kértem pénzt a szobabérlésre és rezsire, hanem megkerestem az árát, de költőpénzt még kaptam tőlük. Most 23 évesen tartok ott, hogy már nem szorulok segítségre és tényleg csak látogatóba megyek haza, már nem élek minden hétvégén otthon. Előfordul, hogy ők hívnak meg valamire, és ugyanez fordítva is. Egy dolog nem változott, karácsonyra még mindig kapok tőlük komolyabb ajándékot (utoljára 30k értékben), de nem várnak viszonzást, ők olcsóbb ajándékot kértek.

Bocsi a hosszú válaszért, de nem tudom hol húznám meg a vonalat. Ha valahol nagyon muszáj, akkor az első értelmes fizetés és az önfenntartóság különélés mellettnél tenném.