Eszméletlen bűntudatom van, de jogosan?!

Múlt héten történt az eset amikoris a vacsoránál beszélgettünk a szüleimmel. Mondtam volna amit szeretnék, és többedjére belevágtak a szavamba, mondatomba.

Én pedig ideges lettem, és nagyon csúnyán beszéltem velük, mondtam nekik, hogy mi lenne ha végre befognák a pofajukat és hagynák hogy elmondhassam amit szeretnek!? Emiatt szörnyű bűntudatom van.

Viszont!

Ez nem először fordult már elő, többször is szóltam nekik, hogy ez engem zavar. Mintha nem hallanák meg, vagy nem lennének kíváncsiak arra, amit mondok, pedig általában értelmes dolgokról beszélek. Mindig hangosabbak, én pedig normál hangnemben beszélek.

Azt is észrevettem hogy csak beszélek-beszélek de nem jut el hozzájuk. Emitt kB semminek érzem magam, és azt amit mondok.

Erre még ratesz egy lapáttal, hogy apukamnak bármit mondok, ő a szöges ellentétjét mondja azonnal, meg ha egyetért(ene) akkor is.

Miért csinaljak ezt és mit lehet tenni?

Köszi a valaszokat.

21l