Segítsek lógni a barátnőmnek vagy vamzeroljam be az anyjánál?

Néhány hete lett barátnőm.

Ő 16 éves, középsulis, én 19 vagyok, egyetemista.

A lánynak problémái vannak az iskolával meg úgy alapjában véve mentálisan nem túl stabil. Erről tud az anyja is, jár pszichiáterhez, pszichológushoz is és jelenleg is suliváltás előtt áll, de lényegében állítása szerint semmi nem segít rajta.

Többször felmerült már részéről (illetve, mint kiderült előttem többször meg is tette már) a suliból való lógás és őszintén fogalmam sincs ilyenkor mit tegyek/mondjak. Mármint elméletileg én vagyok a felnőtt és a "józan" a kapcsolatunkban, de nem vagyok az anyja, se a doktora.

Most például megint megkért rá, hogy holnap had jöhessen el a kolimba és ne kelljen suliba mennie, az anyjának meg nyilván úgy adná el, hogy suliban volt. Eddig sikerült erről lebeszélnem és ráerőltetnem a sulit, mert tudom, hogy ha hozzászokik a lógáshoz, akkor abból semmi jó nem származik, ha meg segítek neki rejtőzködni, akkor meg én is szálka leszek az anyja szemében. Viszont az meg megint csak nem lenne túl etikus a barátnőmmel szemben, ha szólnék az anyjának, hogy "a lányod holnap lógni fog, csinálj vele valamit".

Viszont nyilván magára sem akarom hagyni, hogy oké lógjál, én meg addig élem az életem, mert bár kicsi az esélye, de akár kárt is tehet magában olyankor meg úgy általánosságban nem lenne túl kedves magára hagynia az embernek a szerelmét, mikor tudja, hogy nehéz időszakot él meg.

Mit csináljak?