Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szülőként hogyan dolgozzam...

Szülőként hogyan dolgozzam fel, hogy a gyermekeim kicsapongó életet élnek?

Figyelt kérdés

A volt feleségemmel minden erőnkkel azon voltunk, hogy szeretteljes nevelésben részesítsük őket,de mégis rossz utakon járnak. A most 29 éves lányunk, bár jó szakmája és felfelé ívelő karrierje van, a magánélete csak a szórakozásból és az élvhajhászatból àll. Van egy 4 éves kislánya,aki csak 8 hónapos koráig nevelt, azóta az anyja, a volt feleségem neveli . A lányom szinte semmit nem foglalkozik vele,pedig a kicsi annyira oda van érte. De őt jobban érdekli a szórakozás, a barátnőzés és a férfiak minden mennyiségben. Pl.tavaly több hónapig nem volt itthon,külföldön dolgozott. Mi azzal nyugtattuk a kislányát, hogy karácsonyra hazajön és itt lesz vele egészen januárig az anyukája. Szegény kislány alig várta a karácsonyt,rengeteg sírt, aztán szenteste előtt vagy 3 nappal telefonált a lányom, hogy összejött valakivel és együtt mennel wellness-ezni karácsonykor,nem jött haza. És még sok-sok ilyen szégyenletes példát tudnék mondani sajnos.Nagyon szeretem a lányom,de mégis haragszom rá, mert eldobta a gyermekét. Van egy másik,nem vérszerinti lányom is, akit én neveltem fel 2 éves korom óta. Ő most 36 éves. Nem olyan kicsapongó mint a húga, de ő sem piskóta. Régebben több gond volt vele, mostanra megállapodott, férjhez ment,van egy gyereke és legalább törődik vele,szereti. Viszont nála is előfordulnak görbe esték, italozások, partidrogok. Az italozáshoz nem is kell neki feltétlen görbe este.


Nem csak panaszkodni akarok, félreértés ne essék. Csak magamban néha nehéz feldolgozni hogy ilyen dolgokkal szembesülök.


58/F



2019. okt. 10. 14:25
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
49%

Van egy olyan lehetőség, hogy gyámság alá venni a gyereket, ha az anyja nem képes eltartani.

Nővérem sem volt képes eltartani a saját gyerekét. Neki is fontosabb dolgai voltak. A gyermeket most a nagyanyja neveli. Ő kapja a gyerek után járó támogatásokat is. És jobb sorsa van a gyereknek, mintha állami gyámság alá került volna. Annyi, hogy félévente kimegy hozzájuk valami szociális ál-gondozó, aki semmi segítséget nem jelent, csak szimplán jelent (a helyzetről).

2019. okt. 11. 07:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 Quid pro quo válasza:
62%

Nagyon megérintett a kérdésed!


Előszór is amit nagyon fontosnak tartok az önvád, és a gyerek hibáztatásának az abbahagyása. Van egy ilyen téveszme a világban amivel baromi könnyű azonosulni, hogy mindent lehet csak akarni kell, meg, hogy ha eleget dolgozol valamin akkor biztos jó lesz. Na ez egy oltári nagy kamu. Különösen az ilyen esetekre nem alkalmazható. Nekem az jön le abból amit írtál, hogy igyekeztél becsülettel és mégis ez lett. Nem a te hibád, nem az övék, SENKIÉ! Ilyen volt, van, és lesz is amíg világ a világ, amíg lesznek benne szülők meg gyerekek. Neked most ezt dobta a gép. Hidd el egy szülő sem irigyel érte, én sem, és nem is cserélne veled senki az fix (kivéve ha rosszabb neki, de azt meg te nem akarod, gondolom). Nem feldolgozni kell ezt, hanem elengedni, az a legnehezebb, tudom. Kitartást és sok sikert ehhez.


F/42 + két fiú apja

2019. okt. 11. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 anonim ***** válasza:
62%
8-asnak van igaza, a kislány csecsemőkora óta nem él az anyjával, ti töltitek be nemcsak a nagyszülői, de a szülői szerepet is. Valszeg nem hiányolná az anyját, ha nem lenne telebeszélve a feje, hogy "majd jönni fog anyukád".
2019. okt. 11. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 Yoda m. ***** válasza:
32%

Kedves Kérdező!


'Quid pro quo' válaszoló véleményével nagyon is egyetértek.

Abból induljál ki, hogy nem lehet mindenki tökéletes szülő, de még igazán jó szülő sem... hanem csak szülő, aki nem kész tudással jött a világra, hogy miképpen kell jó anyának/apának lenni. És most rólatok beszélek, no meg persze magamról is... Mert egy idő után én is ráébredtem, ha az ember megfeszül sem tud mindig, mindenhol, mindenkinél helyt állni, mindenkinek megfelelni. S főleg akkor nem, ha azt nagyon akarja. Szinte már kiköveteli magának, erőszakosan. Ebből mindig csak önhibáztatás származik. Ami nem előnyös. Mert épp akkor lehet legkönnyebben elrontani a gyermeket... a szeretetteljes csupa jóindulat, amely pokolba vezet. És az már az Ő pokla.


Amikor azt írtad: "minden erőnkkel azon voltunk,...", az sosem azt jelenti, hogy mindig tökéletesen neveltétek volna. Nyilvánvaló, hogy lehettek ellentétek, problémák köztetek is, ha - feltételezem - feleségedtől szétmentél. Szóval inkább azt érzem ebben, hogy erőből neveltetek, akarattal... akartátok a jót, a szépet a lányaitoktól. Talán igen, talán nem. De ezt most ne boncoljuk tovább. Ennek a témának sok ezer oldalas "szakirodalma" van, s vannak köztük nagyon jók is. (Pl: Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája, ami kimondottan olvasmányos)


A jelenlegi állapotot fogadd el. Nem tudsz igazán annál többet tenni, mint amiről írtál is.

Amit valóban tehetsz saját érdekedben... mert most épp erről van szó, hogy elengeded őket. Hagyod őket a saját útjukat járni.

Tehát a feldolgozás... maga az elengedés.


Az ERŐ legyen Veled!

2019. okt. 14. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:
38%

8#+1

Mihamarabb szoktassátok le az anyjáról. Hú de furcsa mindat... szánalmas.

2019. okt. 14. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 Yoda m. ***** válasza:
0%

Még valami... korábban nem olvastam végig "Quid pro quo" véleményét... Elnézést kérek.


Amit az elején írt, az teljesen oké. Amit később:

"Nem a te hibád, nem az övék, SENKIÉ! Ilyen volt, van, és lesz is amíg világ a világ, amíg lesznek benne szülők meg gyerekek. Neked most ezt dobta a gép."


Olyan nincs, hogy "Senki" hibájából adódóan ez történt, ami. (De olyan sincs, hogy "EZT DOBTA KI a GÉP".

Erre mondta Einstein, (aki egyébként nem volt vallásos): "Isten nem kockázik!"


Olyan van, hogy mindenkinek van valamekkora része benne. Az épp fennálló társadalmi rendszernek is, az épp uralkodó hit-vallásnak, köz-morálnak is. Az arányokat nem tudhatjuk (hogy kinek mennyi), de nem is ez a fontos, hanem az, ami az első sorában elhangzott:

"...az önvád, és a gyerek hibáztatásának az abbahagyása.".


Ami már van, azt nem lehet vissza-csinálni... Bár sokan visszamennének időben (Time Travellers)... hogy megváltoztatnák a jövőt, ami lenne a mai jelenük... sokan. Na ez az, amit nem lehet. (Még ez a szerencse)

Hogy mit lehet? Lehet a tanulságot levonni, abból tanulni és NEM tetézni, ha csak lehet...tovább azon problémákat, amelyek már úgyis fennállnak. Lehet ebben példát mutatni a családban. Ez a legtöbb, amit tehetsz, anélkül, hogy erőszakot követnél el bárkin is.


Ehhez kívánok Neked sok bölcsességet, amely úgy egyébként közelebb visz saját megbékélésed felé is.


Az ERŐ legyen Veled!

2019. okt. 16. 15:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!