Hogyan fogadtassam el a szüleimmel, hogy külön fogok költözni?
Szüleim azt hiszik, hogy nekem olyan nagyszerű életem van velük, hogy ők mindent megadnak, hiába mondtam mindig nekik, hogy valami nagyon zavar és engedhetnének nagyobb szabadságot is, meg se hallották, hiszen én csak egy gyerek vagyok és ők tesznek szívességet azzal, hogy ingyen lakhatok náluk. Most lettem 24 éves, de nem úgy kezelnek. Biztos valamennyire az én hibám is, de azért szerintem főleg az övék.
Ami nagyon nem tetszik és a fő ok az, hogy apám nem engedi, hogy bárki nálunk aludjon. Nappal is csak különleges alkalmakkor jöhetnek át hozzám (pl szülinapom), de akkor is idegbeteg, csúnyán beszél, feszült. Volt olyan, hogy exemnek órákat kellett várnia a vonatra hajnalban, hogy haza tudjon menni, mert apám hallani sem akart róla, hogy egy számára félig idegen nálunk aludjon. De nem csak a fiúk, a lány barátaim sem aludhatnak itt soha. A miért kérdésre meg az a válasz, hogy ez az ő lakása és azt enged be, akit akar. Emiatt meg voltak párkapcsolati konfliktusaim is, exem félt tőle, meg is értem.
Más egyéb gondok is vannak, például hogy kommentálják, hogy mit csinálok. Ha sokat vagyok itthon, akkor az a baj, mert mindig csak a szobámban vagyok és nem csinálok semmit, ha meg elmegyek találkozni a barátaimmal, akkor meg sosem vagyok itthon... Ha elindulok és elköszönök tőlük, jön a több millió kérdés, hogy hova megyek, mikor jövök, kivel találkozom. És még okozzák is a lelkiismeret furdalást, hogy már megint elmegyek és nem töltök velük időt és nem beszélgetek velük semmiről.
Nagyon azt akarják, hogy gyerek maradjak. Úgy kellett könyörögni anyámnak, hogy tanítsa meg használni a mosógépet meg tanítson meg főzni, mást meg már általános iskolában befognak házimunkára. Apám azt akarta, hogy egyetemre járjak, minimum egy szakot, de inkább kettőt végezzek el, mert addig is otthon vagyok, addig is tőle függök, nem akarta, hogy év közben diákmunkázzak, mert akkor nem tanulok, meg lesz pénzem, persze zsebpénzt alig adott, ha kértem is tőle, vonakodva adott 8 ezer forintot, hogy azt osszam be a hónapra (miközben elég jól keres). Ezek miatt nyilván tényleg nem vagyok nagyon ügyes a házimunkákban, főzésben, miközben a velem egyidősek 10 éve rutinszerűen csinálják. Tényleg gyereknek is tartanak, olyannak, aki nem képes ellátni magát.
Apám úgy képzeli el, hogy 30 éves koromig velük élek, aztán férjhez megyek, a férjem meg vesz egy házat és majd odaköltözünk. Én nem keresek annyit, hogy egy teljes lakást kibéreljek (Budapest), de egy szobára lenne pénzem, viszont csak idegenekkel jöhet szóba a költözés, amivel nekem nincs bajom, de a szüleimnek van, mert az biztos meglop, az biztos zavarni fog, meg amúgy is miért vagyok ilyen hálátlan, hogy nem becsülöm meg, hogy ingyen lakhatok valahol. Amúgy olyan szempontból tényleg ingyen, hogy rezsit nem fizetek, de ők soha nem kértek, mégis meg szokták említeni, hogy nem fizetek bele semennyit...
Most szeretném nekik megmondani, hogy el fogok költözni pár hónap múlva és azt akarom, hogy komolyan vegyék, elfogadják, beletörődjenek. Tudom, hogy nem fogják rám zárni a lakást és fizikailag megtehetném, hogy összepakolok és elmegyek, de valahogy mégis békésen szeretném ezt lerendezni.
Ötlet?
Előre is köszönöm a sok szidást azoktól, akik csak azt fogják kiragadni ebben a történetben, hogy az én hibám, hogy ennyire életképtelennek neveltek. :D
válasza:
válasza:Ne közöld ennyivel előre. Felesleges vitát ,konfliktust idézel elő vele.
Legxen meg a hova ,mikor mész időpont ráérsz akkor is közölni.
Anyu,apu kettő nap múlva költözöm,megvan már a helyen is!
válasza: válasza:... na, előbb elküldtem véletlen.
Szóval így valóban még félig egy gyerek vagy és nem véletlen tűnsz életképtelennek, de egy kicsit próbálj azért a magad lábára állni már most, amennyire lehet. Főzésre ott az internet, a mosógéphez van használati útmutató. Ésatöbbi. Szedd össze a pénzt, ami az albérlethez kell és költözés előtt kb. 1 héttel közöld, aztán annyi.
válasza:Egyrészt magadtól is mondhatnád, hogy beleadsz a havi költségekbe. Most élvezed a gyerekstátuszt otthon, ne csodálkozz, hogy gyerekként kezelnek.
Másrészt az együtt élő embereknél teljesen normális, hogy közlik, hogy mikor mennek el, mikor jönnek - ez nem elszámoltatás, hanem alap dolog. Ha te ezt magadtól nem teszed meg, akkor persze, hogy kérdezgetnek. Szóval ezt a részét ne vedd bactatásnak otthon.
(A többi nyilván nem normális, de az én anyám is ilyen volt, páromat egyszer kidobta otthonról, az ő lakása jeligére, szóval sajnos ismerem a szitut.)
Ne azt mondd, hogy pár hónap múlva költözöl el, az csak plusz támadási felület lesz. Ha már meglesz a kaucióra való, találtál lakást (keresel annyit, hogy fenn tud tartani magad..?), akkor közöld csak, hogy jövő héten költözöl. Vagy max akkor, hogyha keresgélsz, hogy legyen idejük hozzászokni. Most még felesleges, csak hiszti lenne belőle.
válasza: válasza:Már a kérdés is rossz: semmi sem kell elfogadtatni senkivel. Ne kontroláld az érzelmeiket. Közlöd, hogy külön költözöl, csomagolsz, mégy, csinálod a dolgaidat és rábízod a szüleidre ennek az elfogadását vagy az ellenkezőjét.
Ha felnőtt vagy, akkor bármikor mehetsz. A te életed. Apu vagy anyu azt képzel az életeddel, amit akar, de a te életed a sajátod. Nem az övék.
"Előre is köszönöm a sok szidást azoktól, akik csak azt fogják kiragadni ebben a történetben, hogy az én hibám, hogy ennyire életképtelennek neveltek. :D"
Itt a baj, kisbogár. Előre kontrollálsz dolgokat, érzelmeket, mások hozzászólásait. Ez nem megy. Megteszel valamit, az a te dolgod, de ne határozd meg előre, hogy én, a hozzászóló mit és hogyan írjak erre válaszul.
A szüleid akartát és indulatait, érzelmeit sem tudod kontrolálni. Konfrontálódni kell azért, hogy önálló lehess - miért nem vállalod a harcot?
Ha te el AKARSZ költözni, akkor az a te akaratod. Tartsd magad ahhoz, bármi is legyen az ára. Ha megalkudsz, ha behajolsz, ha azt akarod, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon, akkor a szüleid előbb-utóbb megtörnek. Azt veszed észre, hogy "valamiért" mégsem jó az, ahol lakszk, valamiért mégis hazaköltözöl és lám, mágiscsak apuka és anyuka látja jól a helyzetet.
Ez NEM egy önálló felnőtt, hanem egy kisgyerek látásmódja.
Anyuka azt is megmonda, kihez mehetsz hozzá és mikor kell szülnöd? Hányszor mehetsz egy nap WC-ére?
A szüleid nem nevelnek életképtelenek. Akik úgy érzik, hogy életképtelenek (és ennek nem kemény biológiai okai vannak), azokak a szülei általában iszonyúan zsarnoki birtokló, akaratos durva emberek. Már kisgyerek korban kiveri a gyerekből az akaratot, vagy ha lágy ember, akkor kimanipulálják. Így lesz életképtelen - nem hagyják meg azt, hogy megtanulja, hogy KÉPES valamit ÖNÁLLÓAN megtenni. Pláne nem fogják ezért megdícsérni, azaz az önállóságért JUTALMAZNI. (Éppen fordítva: büntetik ezért.)
Menj és csináld és vállald a harcot. A vas is a tűzben edződik meg igazán.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!