Ezt a gusztustalan, kétszínű hozzáállást mi okozza?

Márpedig 7-es válaszoló teljesen jól látja a lakáskérdést.

Azelőtt sem volt könnyű lakáshoz jutni. Az 1960-as években nagyon sokan még albérletbe szülték az első gyereküket. Ja, akkor az albérlet valóban "AL"bérlet volt, vagyis egyetlen szobát béreltek, a másikban a házinéni lakott, és közösen használták a konyhát, fürdőszobát, WC-t. Ebbe az egyetlen szobába született az ifjú párnak az első gyereke! Egy ismerősömnek 7 éves volt a lánya, mire ebből az "idillből" nagy nehezen saját lakásba tudtak költözni!

Az pedig természetes volt, hogy autó csak azután lett, mikor már saját lakás volt.

És természetes volt, hogy a lakás vételekor 20 évre eladósodtak.

És a nagy nyári nyaralás egy hét Balaton volt (vagy más, hasonló helyek). És sokaknak kempingben, sátorban, mert azt meg tudták fizetni, de az apartmant, szállodát nem. A horvát (akkor még jugoszláv) tengerpartra eljutni nagy kiváltság volt. 3 évente lehetett volna menni nyugatra (Jugoszlávia is annak számított), de a legtöbb ember 20 év alatt egyszer (se) jutott el.

És nagyon sokan voltak úgy, hogy a nyaralás az volt, hogy a gyerekeket leküldték falura a nagyszülőkhöz, a szülőknek meg egyáltalán semmi nyaralás nem volt. Mondjuk szabadság alatt segítettek a nagyszülőknek falun a kertben.

Imádom, amikor fiatalok, nulla ismerettel elkezdik mantrázni, hogy régen milyen könnyű volt, most meg milyen nehéz. Gyakorlatilag a II. világháború óta - ha nem is egyenletesen, de - folyton csak könnyebbé vált az élet. És ezzel párhuzamosan egyre többet panaszkodnak az emberek. Egy pszichológus kielemezhetné az emberi viselkedés e paradox mivoltát... :-)))

Na, elöljáróban szögezzük le, hogy a gyakori nem a való élet. Ide rengeteg frusztrált, idegbajos, életvezetési problémákkal küzdő, szüleit utáló, gyerekellenes ember jár kiereszteni a gőzt. És, mivel még nick-név felvállalása sem kötelező (ha rajtam múlna, kötelező lenne), sokszor teljesen inkompetens emberek osztják nagy hangon az észt. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy én pl. kisgyerekes apaként sokszor olvasgatok (és válaszolok is meg) gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket. Számomra, aki valóban benne vagyok a gyereknevelésben, némelyik válaszolóról egyértelmű, hogy nem nevel gyereket - de azért hihetetlen magabiztossággal osztja az észt. :DDD

Szóval az itteni válaszokat csak annak fényében lehet komolyan venni, hogy az illető kicsoda, mivel foglalkozik, hány éves, milyen élethelyzetben van. Én ezért is használom a nick-nevemet, hogy aki sok válaszomat olvassa, kb. összerakhatja, milyen élethelyzetben vagyok, eszerint értékelheti, mennyire vagyok kompetens az ő kérdésénél. De ha valaki nem használja, akkor legfeljebb sejteni lehet, hogy (gyereknevelésnél maradva), ha pl. 51%-os, akkor valószínűleg az az ősbunkó, akinek végig se érdemes olvasni az agresszív fröcsögését. :-)))

Visszatérve a kommentedre:

Ez a "hogy mertél albérletbe szülni" "úgy vállalj gyereket, hogy évente beleférjen legalább egy nyaralás", szóval ezeket én a való életben (rokonoktól, kollégáktól, bárki mástól) soha nem hallottam. Csak itt a gyakorin olvastam. Gyerekeknél maradva pont az ellenkezőjét tapasztalom: hogy óvodástársak szülei abszolút természetesen kezelik, hogy egyikünknek sem a legyek hordják össze a megélhetésre valót, hogy a nemrég megvett házat még idő, mire rendbe teszik, hogy a kert rendben tartása a szabad idő függvénye - amiből bizony kevés van. Szóval senki nem flancolós, inkább mindenki természetesen viszonyul az élethez - ellentétben az itteniekkel.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy aki azt állítja, hogy azért kell a gyereket minden évben máshová vinni nyaralni, mert a gyerekek hamar megunják ugyanazt, az biztosan nem nevel gyereket. A gyerekek pont, hogy szinte mániákusan ragaszkodnak a megszokott élményhez, nekik pont a kipróbált, bevált élmény kell, nem az, hogy "most ezt kihagyjuk, mert helyette jobb programra megyünk". Szóval ennyit a nagy gyerektudorokról...)

Kínai cipőt én is kerülöm, de megértem, ha valakinek csak arra telik (megj.: magamnak se kínai cipőt veszek).

Ruha megöröklése. Erről még nem olvastam itt fikázó megjegyzést, eszerint te már igen. Ismeretségi körömben abszolút természetes: egymásnak adjuk a ruhákat, egyebeket, majd vissza, mert jön a kistesó stb. Amit viszont olvastam itt: hogy milyen sok pénzbe kerül egy kisgyerek mondjuk 0-3 éves korában. Elkezdik sorolni az összes holmit, amiknek (értékében) mi a 70%-át megkaptuk ingyen, kölcsönbe, 20%-át megvettük jó állapotban, használtan, töredék áron, a maradékot vettük meg árában (ott is kerülve a flancot, jó ár-érték arányban). És még csak azt se mondhatnám, hogy túl nagy baráti-rokoni körünk lenne.

A lakhatás az egyetlen, amiben részben (!) egyetértek a fikázókkal.

Egyrészt ez a legnagyobb tehertétel, ezt nem vitatom, másrészt együtt lakni szülőkkel, ill. anyósékkal nagyon problémás dolog. Pl. sokszor van olyan kérdés, hogy a kérdező (fiatal pár) minden spórolt pénzét beleölte egy közös telken levő másik házba, vagy lakrészbe, és most ott tartanak, hogy menekülnének (legalábbis az egyikük), mert nem bírnak együtt élni - általában a fiatal feleség az anyósával. Ott jogos a fölvetés, hogy miért nem gondolkodtak előre, miért nem látták a buktatókat.

Illetve továbbra is fenntartom (és nem csak a gyakorin, hanem a való életben is ezt tapasztalom), hogy ahogy egyre könnyebbé válik az emberek élete (természetesen kivételek akadnak), nagy általánosságban úgy érzik egyre nehezebbnek és panaszkodnak egyre többet. Hogy miért így működik az emberi lélek, az számomra is rejtély.

Még egy mondat a lakhatásról.

"Másrészt lakáshoz jutásról beszéltem, leginkább a 90-es évek elejéről, nem a '60-as évekről."

A rendszerváltáskor szinte egyik évről a másikra duplájára emelkedtek a lakásárak. Pokoli magas infláció volt, és kezdtek megszűnni a munkahelyek. És a külföldi cégek csak évekkel később kezdtek el bejönni. Nagyon nehéz időszak volt 1989-97 között, ezt hidd el nekem. Messze nehezebb, mint a 2009-ben kezdődött válság idején. Az AUDI, ami ma Győrt gazdaggá teszi, 1995-ben jelent meg, és először csak szakmunkásokat keresett ám! 1990-95 között úgy tűnt, mérnöki szakot végezni a lehető legrosszabb döntés. A Műegyetemen végzett gépészmérnökök 35-40%-a nem talált állást frissdiplomásként! Az ország legmagasabb szintű mérnökképző egyeteméről! Senki nem akart kutatni, nagyon kevesen termelni, de mindenki el akart adni (persze külföldi cégek termékeit). Termékmenedzsert, házaló ügynököt, területi képviselőt kerestek orrba-szájba. Rengeteg jobb sorsra érdemes, 40-50 éves ember kínlódott azzal, hogy jobb híján biztosítási ügynökként, zepteres, amwayes ügynökként próbálta a családját eltartani, mikor teste-lelke nem kívánta ezt a munkát.

Szóval azok nagyon kemény idők voltak, nem kívánom vissza őket.

Aztán amikor az első plázák megjelentek, nem is értettük, ki a fene fog ezekben vásárolni, hisz az embereknek nincs pénzük erre a luxusra. Aztán alakultak a dolgok: nem csak luxust árultak ott, meg az embereknek is több pénze lett.

Na, ez iszonyatos hosszú lett, őszinte tiszteletem, ha végigolvasod! :-)

" Azért voltak szolgálati lakások, könnyebb volt önkormányzati lakáshoz jutni, most kb lehetetlen, ha nem vagy bennfentes, stb."

Nem volt könnyebb akkor sem önkormányzati lakáshoz jutni, mit akkor tanácsi lakásnak neveztek. Én 1 gyerekkel mentem be annak idején a 10 kerültei atnácshoz, hogy lakást igényeljek.

Úgy kezeltek, hogy érezzem milyen szerencsétlen vagyok.. Felvették az adataimat, hogy feltesznek a listára, de rögtön közölték is, és nem nagyon reménykedjek. Miért? Mert úgyisa azok kapnak akiknek 3-nál több gyerekük van. Mindig a többgyerekesek lesznek az esélyesek, és ha egyszer sorra kerülök, érezzem megtisztelve magam. Olyan 7 évig minden évben mentem a tanácshoz, hogy hol tartok a listán.. Mindig egyre hátrébb kerültem..Szolgálati lakások meg olyanok voltak mint ma a munkásszállók. Kinek az álma, hogy ma munkászsállón éljen? Na ennyire akartak szolgálati lakásban élni anno. Egy volt osztálytársam a Ganzgyárban dolgozott, és szolgálati lakásban élt 3 évig. Elmondása szerint ő volt az egyedüli aki nem volt alkoholista.

Komolyan miért hiszitek, hogy régen könnyebb volt? Nem volt az.

7-es vagyok

Honnan tudod pont ugyanazok irjak-e a valaszokat.

En kovetkezetes vagyok es az altalad leirtakkal egyaltalan nem ertek egyet, ezek altalansitasok es nehany nagyon fontos reszlet kimaradt.

Amikor mamahotelbol kitessekelesrol irok- az nalam es en azt gondolom a tobbsegnel azokra vonatkozik, akik otthon ugy eldegelnek, hogy nem segitenek be a kozos eletbe, tiszteletlenek a szuleikkel, koveteloznek, hogy legyen vacsora az asztalon (mikozben egy rantottat mar o is neha osszedobhatna vasarnap reggelenkent), vagy epp munkanelkuliek es egesz nap jatszanak a gepen, vagy drogoznak, alkoholizalnak, lopnak otthonrol. Na oket ki kell tenni.

Es ekozben sose csesztettem senkit, hogy ne a semmire valllajon gyereket vagy hol a lakas stb. Aki akar az akar gyereket es megoldja alberletben is es kocsi nelkul is. Minden eset egyedi. Pont azt erzem gazabbnak, ha a fiatalok elhuzzak 35 fole a gyerekvallalast, amikor persze mindenuk lehet megvan csak epp a termekenyseg hianyzik mar.

Regen szerinted konnyebb volt? Hat te mar csak tudod...nem volt konyebb. Szuleim peldaul hitelt vettek fol es tobb evtizedig nyogtek. Igy lett lakasuk. Volt aki nem.kaphatott semmit, mert nem volt parthu, kisztag, akarmi. Na de hagyjuk elmult es nehez osszevetni a szocializmust a mai vadkapitalizmussal. Teny a korrupcio es sogor koma jobaratsag akkor is ment.

Es az elso ketto felvetesednek semmi koze egymashoz. Olyan mint a tobbszoros feleletvalasztos teszt elso fele igaz masodik fele is igaz de nincs ok okozati osszefugges. Nem ugyanaz a valaszadoi kor, masreszt attol hogy valakit nem tesznek ki otthonrol ugyanugy 5-6 ev mulva nem lesz penze a mai lakasarak alapjan lakasra...es kocsira se.