Hogyan menekülhetnék az "Anya kicsi fia" helyzetből?

17 éves vagyok, 10.es. Sajnos nagyon elharapódzott a helyzet.. Vázolom a helyzetet:

elsó tagozatban anyám annyira akart nekem segíteni, hogy minden leckeírásnál a végén már ő diktálta a helyes választ. Ugye én nem furcsálltam, mert jó volt. Aztán 4. osztályig ment tovább.

Felső tagozatban is akár akartam akár nem, a leckéimben folyamatosan segíteni akart, és a végén ugyanúgy már diktálta. 7. 8. ban még mindig autóval vitt iskolába, mert ennyira szeret engem. És mindent velem akart csinálni. Mindentől féltett rettenetesen. Soha nem engedett el sehova, mindenhonnan kiközösítettek. De 8. ig nem érdekel, mert közben azt mondogatta nekem, hogy azért csinálják, mert féltékenyek. És bármilyen helyzet áll fel, helyettem dönt. Nem hagy szóhozjutni.

9. ben még mindig kicsoval visz iskolába, de a lekéimben már nem segít annyira. Most ébredtem rá, hogy mennyire rosszatt tett. Képtelen vagyok egyedül közlekedni, egyedül intézni valamit. BORZALMAS!

Tehát, ha elhívtak bulizni, az egész osztály előtt (9. ben) mert ugye ő ott volt, mindenhol ott akart lenni. Megkérdete tőlem, mint egy pisis hülyegyerektől, hogy "Naa? Szeretnél menni?? Nem ugye? És helyettem döntött. De ha azt válaszolom, hogy igen, akkor azzal hetekre olyan mély depressziót okozok neki, hogy mindketőnknek rosz lesz. Szociális életem nulla, mindentől óvott anyám, senkivel nem tudtam rendesen barátkozni.

Mivel most ráébredtem, rosszabbul is érzem amgam. Rettenetes ciki,h ogy anya visz minden nap suliba, de közben képtelen vagyok rá, hogy elmenjek egyedül. nem tudok rendes témákba kezdeni emberekkel, mert képtelen vagyok rá.

Hogyan tudok ezen túltenni?