Miért vannak sok családban "kiskedvenc" gyerekek?

Nálunk is ez volt anyám részéről a húgom javára, olyannyira, hogy még a húgom elismerte, tehát nem én képzelődtem. Ennek ellenére nagyon jó testvérek, legjobb barátok vagyunk.

Édesapánk semmilyen különbséget nem tett köztünk.

Ezt viszont nem értem részedről:

"Nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, pont emiatt csak egyet szeretnék."

Ha te a saját bőrödön tapasztaltad, hogy milyen szar a megkülönböztetés, pont hogy lehet 10 gyereked is, egyformán fogod szeretni őket.

Pontosan ugyanazért, amiért van fekete bárány és családi bűnbak is. Mindegyik feladata a szülő tudattalan vágyainak a kiszolgálása.

Ha neked csak egy gyereked lesz, azon ugyanúgy végigviszed azt a testvérproblémát, amit magad elszenvedtél, hiába nem lesz testvére - hiszen épp azzal, hogy nem lesz testvére, másris bünteted őt a szüleid vétke miatt!

Nincs egyenlőség. Soha nem is volt, soha nem is lesz, ezt el kell fogadni. Két gyerek nem egyforma, még az egypetéjű ikrek sem. Hogyan tudnál szeretni egy átlagos gyereket, egy síkbuta mamlasz kölyköt, egy születetten kis gonosz pszichopata gyereket és egy szinte kezelhetetlen, de született lángelmét? Pláne, ha az utóbbi lány? És Hogyan lehetnének ezek egyformák?

Melyik volna a kiskedvenc és melyik a fekete bárány? Nos?

Szerintem természetes, hogy vannak kedvenc gyerekei az embernek, ha több van valamiből, legyen az valamilyen házi állat, gyerek, tárgyak, stb., óhatatlanul is lesz legalább egy, ami közelebb áll a szívedhez, mint a többi.

Szóval szerintem ez nem feltétlenül baj, viszont az már annál inkább, ha valaki ezt egyáltalán nem is próbálja palástolni.

Nálunk én vagyok mellesleg a legkisebb és a 3 gyerek közül a középső nővérem a kedvencük anyáméknak. Kiskoromban pl. egy penészes, kicsi szobában laktam, a nővérem meg a legnagyobb szobában, ami azelőtt pár évvel lett kifestve, illetve parkettát is csináltattak neki. Amikor összegyűjtöttek egy kis pénzt, még csak eszükbe sem jutott, hogy talán kifesthetnék a szobámat, hogy ne penészes falak között legyek, ehelyett nővérem egyet csettintett, hogy már megunta a szobája fala színét és rögtön kifestették újból, nehogy már szegény gyerek beleőrüljön a monotonitásba, hogy 5 éve ugyanazokat a falakat kell néznie.

Illetve ő mindig a legdivatosabb, legdrágább ruhadarabokat kapta, én meg szinte sose kaphattam új ruhát, csak az ő régi, kinőtt, kinyúlt, szakadt ruháit, esetleg néha a turkálóból pár cuccot, de mikor ott kellett pár száz forintot költeni rám, hogy legyen legalább néhány új felsőm vagy valami, anyámtól már kaptam a beszólásokat, hogy milyen sok pénzbe kerülök nekik. Illetve nővérem egy időben kitalálta, hogy "sminkelni fogja magát" és csak egy szavába került, rögtön vették neki az alapozókat, szemhéjfestékeket, stb., amiket amúgy használni se tudott normálisan és úgy nézett ki, mint aki az utcasarokra készül. Azt viszont le se szarták, hogy én 9 évesen kezdtem el pattanásosodni, nem elég, hogy az arcom tele volt pattanással, a hátam, a mellkasom és akarom is olyan volt. Amikor hónapok óta sírtam nekik, hogy az iskolában is csúfolnak miatta, meg leprásnak hívnak az osztálytársaim, anyám nagy kegyesen vett nekem egy pár száz forintos tonikot, amire allergiás voltam és irritálta a bőröm, amikor használtam, szó szerint úgy éreztem, égeti a fejem, mire anyám válasza az volt, hogy "Akkor biztos rosszul használod, ki ne találd már, hogy majd vagyonokat fogok költeni mindenféle drága kencére!!! Majd elmúlnak maguktól!!!" (mellesleg most 21 vagyok és a mai napig tele van a fejem meg a hátam is cisztás pattanásokkal, épp mostanában terveztem menni orvoshoz vele, mert megtudtam, rohadtul nem normális, ha a hátad is csupa pattanás a rendszeres tisztálkodás ellenére is, illetve az se, ha a fejeden jönnek ki olyanok, amik mélyen a bőr alatt vannak és nem lehet úket kinyomni, viszont iszonyatosan be vannak gyulladva)

Nálunk anyámnak a bátyám volt a kedvenc, apámnak meg én. Egyszerű, hogy miért. A bátyám anyás volt, én apás. Olyat még nem nagyon láttam, hogy mindkét szülőnek 1 gyerek a kedvence, max az egyik mutatja ki jobban.

Nálunk azért volt jobb a helyzet, mert anyám a tesómnak engedett többet, apám nekem. Így ki volt egyenlítve az állás, és senkiben se maradt tüske.

De egyébként a gyerekeknél is ez van. Az egyik az egyik szülőjét szereti jobban, a másik a másikat.

Egy gyereknél ez azért problémás, mert így az egyik szülő rosszul érezheti magát, haszontalannak, és ez az egész szülői szerepére ráhúzhatja a bélyeget.