Mi a baja anyukámnak?

Lehet, hogy depressziós is mellé.

Gondolj bele 30 évig gondozni apukád,talpalni a melóban, eltartani bennetek + apukád halála.

Ha tudsz dolgozni akár csak hétvégente meg nyári szünetekben mert sulis vagy.

Akkor kérdezd meg tőle miben tudsz segíteni. Segíts neki a házimunkába, próbálj meg elvinni sétálni segítsd őt.

Gondolj bele hogy érezhet, biztos azt gondolja magáról hogy nem szereted pedig mindent megtett amit tudott.

Hagyd kicsit össze kell magát szednie

Mármint azt teszed szóvá, hogy nem dolgozik??!!

Tudod, én “csak” másfél évig ápoltam egy szerettemet (nem tennék ma sem másképp), de meg ne tudd, hogy lelkileg hogyan érzem magam. Egy év kellett, hogy annyira összekaparjam magam, hogy egyáltalán a munkakeresésnek neki kezdjek. Akkor szerinted a te anyukád több évtized ápolás után, hogy érezheti magát, mind lelkileg, mind fizikailag?! Ráadásul te emellé még cseszegeted is. Valószínűleg azért mondja, hogy semmit nem csinálsz, mert így is van, gondolom elvárod, hogy kiszolgáljon és eltartson. Nem tudom hány éves vagy, de hogy ostoba vagy, az tuti biztos...ahelyett, hogy megjegyzéseket teszel neki, inkább segíts neki/rajta. Mosogass el, menj el bevásárolni, beszélgess és törődj vele, te önző phasz..

Azert, mert a kerdezo elvesztette a beteg apjat, az anyukaja minimum depresszios, de mentalisan nagyon rossz allapotban van, es azt se tudjuk, hany eves, nem kene nekirontani. Esetleg a kerdezo is segitsegre szorul.

Szoval ha van orvos, pszichologusi, tanar, olyan felnott, aki irant bizalommal tudsz lenni, anelkul, hogy pletyka es arulas lenne, beszel errol.