Nem akarok már erre az egyetemre járni, de senki sem érti meg a problémámat? 21/L

Most vagyok a 4. félévemben, tehát ezen kívül már csak kettő félévem lenne vissza. Erre is mindenki azt mondja, hogy az már semmi, megcsinálod, túléled, már nem szabad abbahagyni stb., de én egyszerűen már nem is akarok belegondolni, hogy nekem még egy évet el kellene töltenem így, annyira nem szeretem. Eleve azt érzem, hogy ez a szak nem is nekem való és rosszul választottam. Bár érdekel és többnyire szeretem az óráimat, valamiért mégis azt érzem, hogy a személyiségem nem passzol hozzá és nincsenek valós motivációim vagy terveim a szakkal. Ennek ellenére foglalkoztam vele, rendesen tanultam, teljesen jó eredményeim is voltak, ösztöndíjat is kaptam és ez motivált egy kicsit, de már ehhez is egyre kevesebb erőm van és egyre kevésbé érdekel. Maga az egyetemi élet, a közösség, a kollégium, a hangulat stb. is zavar, amire szintén mindenki azt mondja, hogy ez hülyeség és nem kell ezzel foglalkozni, nem kellene befolyásolnia, tanulni jár az ember az egyetemre stb., de én érzem magamon, hogy mindez ténylegesen rányomja a bélyeget az egész lényemre, a kedvemre, folyton fáradt vagyok, fogy a motivációm és emiatt már nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan kellene.

Kollégista vagyok és elviselem, mert muszáj. Viszont egy percet nem aludtam még normálisan amióta beköltöztem, sosincsen nyugtom, nem tudok egyedül lenni, nem tudok magamra koncentrálni, minden tiszta retek és rendetlenség van, mindig másik öt idegen emberhez kell alkalmazkodnom és engem ezek a dolgok hosszútávon már kikészítenek, frusztrál és idegesít. Állandóan fáradt vagyok és kimerült, már semmi kedvem sincsen visszamenni a kollégiumba sem (emiatt csomószor csak bementem az óráimra, de ez az utazás miatt még rosszabb megoldás), hurcibálhatom a 6 tonnás táskákat és bőröndöket minden hétvégén, majd hazaérve is csak beájulok az ágyba és ennyi, holott tanulnom kellene. Az egyetemen nincsen egy barátom sem, senkivel sem találtam a közös hangot és senki sem szimpatikus eléggé, így sokszor egy hétig nem tudok egy szót sem szólni senkihez, nem tudok beszélgetni senkivel sem semmiről, senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat vagy érzéseimet és ez is zavaró. Az egyetem mellett már jóformán nem is jut időm semmire vagy, ha lenne is pár órám, akkor kb. megmozdulni nem tudok és már csukódik is a szemem. Ebben a félévben is 7 olyan órám van egy héten, amikre minden alkalommal készülni kell és ez rengeteg időmet elveszi, kb. minden nap tanulok. Már egyre többször azt érzem, hogy én ezt nem bírom csinálni, de ha éppen feladom és "majd holnap", akkor pedig bűntudatom van miatta és nem tudom magam kipihenni, jól érezni. A vizsgáim előtti éjszakákon is egy percet nem aludtam, de ugyanúgy pl. egy moziba nem tudok elmenni anélkül, hogy közben ne azon kattogna az agyam, hogy most éppen mit kellene csinálnom. Már az egészségemen is kezdem érezni, nem alszom normálisan, nem eszem normálisan, nem mozgok normálisan és egyre többször betegszem meg, többször el is ájultam, meghíztam és semmi életkedv nincsen bennem.

Tulajdonképpen félévről félévre egyre rosszabbul viselem és most érzem azt, hogy nekem ez elég. Már azon is elgondolkoztam, hogy ezt a félévet passziváltatnom kellene vagy jelentkeznem kellene máshová, viszont mindenkitől csak azt hallgattam, hogy velem van a baj, mert hülyeségeken gondolkozom, nem kell ilyenekkel foglalkozni, csak beképzelem stb., és emiatt elkezdtem ezt a félévet is. Most már sok mindent nem tudok csinálni, utólagosan nem passziváltathatok, ilyenkor levelezőre sem lehet átmenni, szóval elrontottam és most nem nagyon tudom, hogy mit csináljak. Hiába próbáltam megbeszélni bárkivel is, tanácsot kérni vagy kikérni a véleményét stb., senkitől sem számíthatok semmire.