A szüleim nem nézik jó szemmel, hogy 27 évesen még mindig náluk lakom. Szerintetek ez jogos, Ti hogy vélekedtek erről a kérdésről?
Nincs párkapcsolatom, nem is volt soha, én annyira nem érzem, de ebből a tényből be kell látnom, hogy biztosan van velem js valami probléma, hogyha objektív akarok maradni és nem csak siránkozni akarok...
A szüleim egyébként ezt sem nézik jó szemmel és úgymond szégyenlik, hogy az ennyi idős fiúknak nem volt még semmilyen kapcsolata nővel.
De ezt nem szokták hangoztatni...
Viszont azt egyre gyakrabban, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy még nincs lakásom, sem önerőm hitelre, és hogy már nagyon nem velük kéne élnem ebben a korban...
Szerintem hónapokra vagyunk egy ultimátumtól.
Én nem tartom igazságosnak, hogy így állnak hozzám, mivel valóban rendelkezem egy BA diplomával, amivel nem tudtam elhelyezkedni és most fizikai munkás vagyok, relative alacsony bérrel... De 18 éves koromban Ők nyomták nagyon, hogy építészmérnökire jelentkezzek, mert "azzal nagyon jól lehet keresni", de akkor sem vették tudomásul, hogy ez többnyire nem igaz, mert nehéz vele elhelyezkedni és keveset lehet vele keresni, feketén dolgoztatnának, stb.
Ez a valóság.
Illetve még most sem veszik tudomásul, anyámtól a mai napig hallgatom, hogyha akkor rájuk hallgattam volna akkor nem itt tartanék...
Valóban nem, hiszem több évem ment volna el a semmire, kevesebbett dolgoztam volna, talán a mostani fizetésemnél is alacsonyabb bérért, vagyis még annyi megtakarításom sem lenne mint most.
Valamint azt sem hiszik el nekem, hogy a legtöbb fiatal úgy jut lakáshoz, hogy vagy a szülők támogatják Őket több millióval, vagy a nagyszülő ingatlanját megkapják.
Az összes munkatársam, aki saját ingatlannal rendelkezik, az így jutott hozzá.
De a szüleim teljesen hipokraták ebben a dologban, hiszen Ők maguk is a nagyszüleim házában élnek.
Apám soha nem élt máshol!
Az apja 14 éves korában halt meg, az anyja 30 éves korában, a családi házat pedig egyedül Ő örökölte, nincsenek testvérei.
Anyám pedig egészen addig a szülei házában élt vidéken és csak ezután jött le apámhoz, ide költözni...
Egyébként simán megtehették volna, hogy segítenek nekem lakást venni, de Ők hitelt vettek fel felújításra, amit amúgy simán tudnak törleszteni, már lassan le is jár, nem ezzel van a gond... Csak az kicsit bántó, hogy eszükbe sem jut/jutott a számomra félretenni, soha.
Miközben zavarja Őket, hogy olyan sikertelen vagyok, hogy még itt kell laknom...
És amúgy a hitel mellett is simán fére tudtak volna tenni, nem feltétlenül számomra, pusztán azért hogy legyen egy kis tartalék, de minden hónapban elszórják az összes pénzüket.
Kertibútorokra, vagy most pl. valami rózsát akarnak venni 100+ ezerért, kerti tavat is akarnak, meg halakat, amikor a kutyát is moslékkal etetik...
Meg 2 évente új tévét vesznek, pár éve 3D-set, pedig mondtam nekik, hogy nem fogják kihasználni a funkcióit és igazam is lett...
Most meg 4K-s tévét vettek pár hónapja, hiába hogy csak az IP tv-t nézik 90 százalékban, ahol még a HD sugárzás is ritka...
válasza: válasza:Milyen diplomád van? Nem mérnökire mentél mégsem?
Nekem dolgozik mérnöki cégnél ismerősöm. Nem feketén. Nagyon jól keres. Vidéki nagyobb városban. És mellé mindig keresik plusz munkákkal is. Ha akar, akkor tud vállalni másodállást is.
Ha dolgozol, és otthon élsz, akkor te is tudsz félretenni. Lehet, hogy most nem elég semmire még. Nem is gond. A lényeg, hogy a szüleid lássák, hogy teszel azért, hogy ha a jövőben lesz rá lehetőség, akkor tudjál lépni.
Talán az a bajuk, hogy úgy érzik, hogy te semmivel sem próbálkozol, mert úgyse sikerül.
De ez nem igaz. Az sem igaz, hogy mindenki örökölt meg a szülőktől kap lakást.
Én nem egy gazdag családból származom, az ismerőseim nagy része sem. Senkit sem tudtak így segíteni a szülei. Otthon laktunk, dolgoztunk és gyűjtögettünk.
De van olyan ismerősöm is, aki albérletben él, és nem is akar saját lakást. Talált egy jó helyet, normális a tulaj, ott lakik hosszú évek óta. Neki ez így tök kényelmes.
válasza:Egy éve vettem ;) 27 éves vagyok.
Lehet irigykedni.... Nem másokat kell okolni a saját hulyeséget miatt.
Tudod sokat sírtam, mikor hulla fáradt voltam,de mennem kellett mert kellett a pénz de tudod mit? Megérte! Én nem itt szidom a szüleimet, mert kiakarnak rakni, mint macskát szrni.
Nekem is 4 szakmám van mert az első három lófszt nem ér... Talán neked is ezt a taktikát kellene alkalmaznod.
Mehet a pontozás meg az irigykedés.
Érdekes barátnőm meg 22 évesen vett lakást Dunakeszin neki annyi segítsége legalább volt h baba koraban kötöttek rá fundamentát és 18 éves korától ő fizette. + Félre tettek mellé a párjával.
Nem lehetetlen... Csak másnak egyszerűbb ha alárakják.
válasza:Azért nem megyek külfödre, mert a németem gyenge, csak az angolom erős.
Nincs semmilyen értékes tudásom, lakni pedig kint sokkal drágább, ha talánék is valami fikikai munkát, nem biztos hogy megérni...
Nekem a gimis legjobb barátom építészmérnök lett, és rosszabbul keres nálam, pedig 2 évvel többet ült az iskolapadban.
Meg mindenhol ezt olvasni, hogy az építészmérnököknél ez az általános...
Egy villamosmérnökivel, vagy gépészmérnökivel tényleg jól jártam volna, de valószínűleg el sem tudtam volna végezni...
És amúgy csak ezt az egészet azért említettem, hogy az anyám pont a híresen legértéktelenebb műszaki szakot erőltette.
Amúgy gondolkodom rajta, hogy egy informatikai szakot elvégzek levelezőn, de logisztikailag kicsit nehezen lenne megoldható a munka mellett, meg nem tudom hogy 30 éves koromra, mire végzek, mennyire tudnék elhelyezkedni pályakezdőként.
De a fő probléma, hogy nem nagyon van hozzá érzékem...
Valamint a szüleimnek, amikor említettem, hogy esetleg megint tanulnék, akkor hisztériás rohamot kaptak, hogy "minek akar ez mán' megint tanulni?! Há' mán' egyszer elb+#zta az egyetemmel, értelmetlen szakot választott, pedig mi előre megmondtuk!"
Szerintük én már elszúrtam, nekem már fizikai munkásként kell meghalnom...
Egyszer 1 hónapig nem volt munkám, akkor arra akartak kényszeríteni, hogy jelentkezzek közmunkára.
válasza: válasza:Veled egykorú vagyok, csak nő. Nálunk ez az elakadás, ami nálad is van, évekkel korábban történt. Bár nekem van párom, és tinédzserkorom óta folyamatosan volt valakim. De a lakásravaló és ez két külön dolog.
Én is mindig sajnáltam, hogy a szüleim nem támogattak minket, sőt a páromat sem az övéi. Pedig tudtak volna minket, csak a szüleink is folyton magukra szórják a pénzt, meg néha a testvéreinkre. Mindkét családban mi voltunk a fekete bárányok, így elég erős szövetséget tudtunk kialakítani a párommal, mert mindketten úgy látjuk, hogy egyrészt minket semmiben nem támogattak, mégcsak szóban sem. Másrészt a testvéreinkkel kivételeztek nem kicsit. De ez minket -veled ellentétben- arra sarkall, hogy megmutassuk nekik, minket milyen fából faragtak, és hogy rajtunk nem lehet gúnyolódni meg nekünk beszólogatni. Most már ötször annyiból élünk, mint a szülők, ez milliós tétel havonta, saját lakásunk van, jó autónk, menő életünk. Mégis még mindig minket tart a család a nyomi kis senkiknek. A mai napig apám, aki semmit nem tud rólam, sosem foglalkozott velem (csak élt mellettünk, velünk egy házban), képes kioktatni, hogy újépítésű családi ház helyett a megyeszékhelyen nekem miért nem jó az ő kis lepukkant falujukban a legromosabb ház. Havi 1,5-2 millióból. Simán elküldene egy putris falu legromosabb házába. Ezt akarja nekem.
Úgy látom, te belekeveredtél egy "önbeteljesítő jóslatba". A rossz diploma nem ok, nekünk is az van a párommal. Ha a diplomámmal dolgoznék, minimálbért kpnék. Mi mégis kimentünk külföldre, karriert és kapcsolatokat építettünk, most pedig jólmenő vállalkozásunk van. Úgy látom, hiányzik belőled a spiritusz, egy egyfajta belső erő, ami minket kirángatott a rosszból, téged pedig nem. Bennem mindig óriási energiák mozogtak, hogy ha valami rossz volt, változtassak rajta. Sosem nyugszom, folyamatos fejlődésre van szükségem. Ez részben nyomasztó lelkileg (mikor nem sikerült valami nagy dolog, szorongó lettem pánikrohamokkal pl.), de részben ez adja a siker kulcsát.
Én is neheztelek a szüleimre, néha úgy érzem, csak akkor fogok az ő elviselhetetlen nyomásuktól és elítélésüktől megszabadulni, ha meghalnak. De próbálok ettől függetlenül a napi teendőimre koncentrálni, sokszor akármilyen nehéz.
Nőt találnod meg más téma, abban nem tudok segíteni.
válasza: válasza:"Valamint azt sem hiszik el nekem, hogy a legtöbb fiatal úgy jut lakáshoz, hogy vagy a szülők támogatják Őket több millióval, vagy a nagyszülő ingatlanját megkapják.
Az összes munkatársam, aki saját ingatlannal rendelkezik, az így jutott hozzá."
Ez egyébként teljesen igaz. Perpill újépítésű társasházban élek, de az itteni fiatalok (kb 20 ember) 90%-a úgy jutott saját lakáshoz fiatalon, hogy a szülők megvették nekik. Vagy a nagyszülői örökségből, vagy csak úgy adtak jónéhány milliót... A többi ismerősöm úgyszintén. Szinte mindegyiküket megtámogatta valaki. Pláne a mai ingatlanhelyzetben lehetetlen. Mi családi házat akarunk egy nyugati megyeszékhelyen, 100m2 bennelesz 60 millióban úgy, hogy még a telket is megosztjuk mással!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!