Mentális betegség miatt?

Nem biztos hogy köze van a szülőnek, vagy a gyermekkori környezetnek hozzá.

Semennyire.

Szociális fóbia pont semennyire.

Ehhez jó lenne tudni milyen volt a környezet. Kevés az infó.

Szociális fóbia esetében kizárólag a szülő a felelős ezért, valószínűleg elsődlegesen az anya. Mivel mindkét testvér érintett, az apa is benne van a képben. A környezet másodlagos - csakis abban hibás, hogy nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy mit művel a szülő a gyerekkel.

Nagyon nagy köze van hozzá! Sőt nem csak ehhez. Emberkek életét tudja teljesen meghatározni az, ahogy velük a szüleik viselkednek. De ez hosszú.

Na megjött aki mindig, mindenért az anyát okolja. Amúgy diagnosztizálta bárki is ezt, vagy csak jó gyakoris szokás szerint rá van fogva a fóbia?

Anyukàm soha sehova nem vitt engem mikor gyerek voltam, se jatszótér, se semmi. Rokonokhoz is csak nagyon ritkán. Kimaradt a gyerekkorom. Tinikoromban előjött a szocfóbia. Anyukám non-stop depis volt, nem érdekelte mi van velem. Apám alkoholista, kolonc voltam a nyakán, nem törődött velem. Vert, kiabàlt, lehülyézett, mindig mondta semmire nem vagyok jó, nem veszi hasznomat. Ez szépen be is épült a tudatomba. Olyan durva szociális szorongásaim voltak, hogy nem tudtam bemenni a középsuliba, sokszor a házból se. Elkezdtem orvoshoz járni, elmondta, sajnos ez a rossz gyerekkor utóhatása.

Hagyjuk már.. Óvodába, oskolába se jártál, és ugye szocializálódni csak játszótéren lehet.

Hát ezt könnyű kideríteni. A gyereket el kell küldeni egy távoli helyre, ahol nincsenek ismerősei/rokonai és kiderül megnyílik-e Ha még nem felnőttkorú, akkor intézmény szóba jöhet, nincs abban semmi szégyen.