Miért írja itt mindenki azt hogy ha valakinek már van egy gyereke az mindig fontosabb lesz mint a pàrja? Elvileg ha igazán szereted a másikat akkor ő számodra a legfontosabb nem?

Öszintén szólva eléggé furcsa néhány válasz, hogy a párkapcsolatok jönnek-mennek... Akinél így van, azzal valami nem igazán stimmel.

Nem állítom, hogy egy kapcsolatban kell leélni az életedet, de ha valaki a másik embert elöször megismeri, utána kezd vele kapcsolatot, akkor az nem jön-megy kategória.

Nekem a tiniszerelmek után volt egy 12 éves kapcsolatom, amiböl a másik fél lépett ki, utána meg a mostani, ami már 30 éve tart, és nem csak megszokásból.

Szerintem ez lenne a normális, nem pedig ugrálni egy partnertöl a másikig.

Szóval aki komolyan áll az emberi kapcsolatokhoz, annak a párkapcsolat, illetve a párja ugyanolyan fontos, mint a gyereke.

Ami meg a gyerekeket illeti, kezdetben tényleg a szülöktöl függnek, de idövel az a természetes és kívánnivaló, hogy önállósodjanak és külön, a szülöktöl független életet éljenek.

Felnött korban már nem a szülö feladata és felelösége a gyerek életének rendezése, a problémái megoldása, ez a gyerek dolga.

Jó esetben öreg korra a párja az az embernek, aki a mindennapokban mellette van, mert a gyerekek a saját életüket élik, és nem a szülövel vannak együtt.

Utolsó ezek szerint eddig volt 2 hosszabb kapcsolatod.

Képzeld, nekem viszont ugyanaz a gyerekem van 21 éve, és nem “a kezdeti csecsemők után volt egy gyerekem 12 évig, ő lépett le, és azóta egy másik van”.

Milyen fura nem? A szülő-gyerek kapcsolat egy életre szól. A párkapcsolat nem — még a tiéd sem. Te is már cserélgetted a párjaidat. De gondolom azért a gyerekeidet nem cserélgeted.

a párkapcsolatok jönnek-mennek... Akinél így van, azzal valami nem igazán stimmel.

? 23 éves vagyok házas, a férjem a második társam, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy férfi/nő kapcsolat véget érhet; a szülő/gyermek meg nem. Akkor most mi nem stimmel velem?

a párkapcsolatok jönnek-mennek... ez szerintem nem ugyanazt jelenti, minn hoyg egy embernek van egy-két kapcsolata, hanem ennél sokkal gyakoribb cserélgetést.

Másrészt azt nem írtam, hogy a gyerekem nem marad mindig a gyerekem, hanem hogy a gyerek leválik a szülöröl, és aki vele marad, az jó esetben a párja, de a gyereke csak akkor, ha valami nagyon rosszul sikerült a személyiségfejlödésében.

Persze mindent félre lehet magyarázni, ha valaki akarja és aki szerint egy párkapcsolat nem tartós dolog, azzal nem érdemes vitatkozni.

A gyerekeimért felelős is vagyok. A páromért nem.

Ez talán a legelemibb különbség a két kapcsolat közt.

"A párkapcsolatok jönnek-mennek. "

Normáliséknál azért annyira nem...

Másként tartozunk a gyerekünkhöz és másként a párunkhoz.

Nem is értem, hogy milyen agycsavarodása van valakinek, aki ezt a két dolgot képes összehasonlítani?

Ha valakinek kérdéses, hogy melyik az erősebb érzés, tegye fel magának a kérdést, hogyha a gyereke és a párja életét az ő veséje mentheti meg, melyiküknek adná?

Ha még ekkor is vaszilál, akkor nem való szülőnek és sajnálom a gyerekét!

"Elvileg ha igazán szereted a másikat akkor ő számodra a legfontosabb nem?"

Nem! Ha igazán szeretek valakit és az is engem, akkor az nem kényszerít választásra. Ha viszont arra kényszerít, akkor nem szeret igazán és megválok tőle. Probléma megoldva!