Szülőként mennyire "normális" azt érezni, hogy egy csomó mindenről le kell mondani?

Bár nem vagyok szülő, de így is tisztán látom, mennyi lemondással jár a gyerekvállalás. Több barátomnak van kisgyereke, a legszembetűnőbb változás a spontaneitás teljes megszűnése, mindig mindent jó előre meg kell szervezni, de akkor is csak szigorú korlátokkal. Pl. legutóbb ismerősömmel elmentünk enni-inni egyet, de csak fürdetés után jött és 3 órát tudott távol lenni összesen.

Házibuli volt nálunk, oda el sem tudott jönni, előtte minden évben ott volt ezen a bulin.

Másik ismerősöm most mondta, hogy most nem utaznak egy darabig, mert a felesége terhes és így nem olyan egyszerű, meg ugye a prioritások is mások.

Nekem ne mondja senki, hogy nem jár lemondással. Gyerekes kollégáim minden egyes üzleti út előtt a gyerekelhelyezést szervezik, céges összejövetel meg bulik előtt is csak a gyerek függvényében tudnak maradni, és akkor az anyagiakról még nem is beszéltem.

Szerintem normalis ezt erezni. Mert zenyleg lemondunk sokmindenrol.

Persze a sajat tapasztalatom es a kornyezete is inkabb az, hogy ez csak addig ervenyes es az erzes is inkabb ekkor jon elo,amikor picik a gyerekek.

Igaz akinek sok penze van vagy nagy es gyerekkozpontu segizokesz rokonsaga az mèg az elejen se erzi ezt. Imserek olyat, aki sok es picike gyerekekkel ugyanugy heteket nyaral lakokocsival a tengerparton (mert van segitsege es penzuk ra). Ugyanakkor az ossze sbaratnom legalabb egyszer kimondta nagyon sok mindenrol ugy erzi lemondanak csak hohy a kicsinek jo legyen. Belertve, hogy egy egyszeru csajos delutant se sikerul mar osszeszervezni ugy, hogy mind ottlegyunk.

Ettol fuggetlenul, ha ezt valaki folyamatosan szajkozza es valoban nagyon rosszul is erzi magat,akkor annyira nem.neveznem normalisnak, de remelhetoleg fog ra megoldast talalni es nem a gyerek lelki fejlodesenek rovasara.

Teljesen normális.

Szerintem nőként egy átlagos magyar családban konkrétan az egész életedről lemondhatsz ahogy megszültél egy gyereket .

Nézzük sorban : a munkádnak ,karrierednek annyi

a szabadságodnak vagy 15 évre annyi

spontán programok,hobbik -vége

megfelelő mennyiségű pihenés -vége

utazgatás az sosem lesz többet,meg nyaralás,max máshol vigyázol a gyerekedre

a testednek is annyi

Van kivétel persze,de ritka,mint a fehér holló.

Most nagyon őszinte leszek. Fél éves a babánk. Nincsenek barátaim, így nem kellett lemondanom a velük töltött időről. Vékonyabb vagyok, mint terhesség előtt, nem kellett lemondanom a testemről sem. Nem jártam már bulizni, elég volt 10 éven keresztül, baromira nem is hiányzik már az életemből, így erről sem kellett lemondanom. A munkámat nagyon szeretem, nehéz volt eljönni, épp feljebb léptem, de nem kellett lemondanom róla, mert ugyanott folytathatom másfél év múlva, ahol abbahagytam.

Szóval...le lehet pontozni, mert nem tartozok a nagy átlaghoz. :D

20 as még csak féléves a babád, és ha szerencséd van, és a férjed mindent biztosit és szeret , meg se érzed azt a 18 évet

De legtöbbet otthagynak , mert rossz kapcsolatba vállalnak gyereket , és eleve pénztelenségbe . Azt mondják , hogy nem gond , nem kell lemondani csak amig kicsi , utána könnyebb , meg kirepülnek, nem igaz. Mindig le kell mondani , suliba jár , helyhez vagy kötve , mindig extra kiadások , váratlanok , és mire kirepül , ugye addigra már mit is tudsz bepótolni ? Én 31 évesen szültem , 5 éves korában elváltam és azóta mindenröl lemondtam , munkahelyeim nem tudtam megtartani mert gyerekbetehségek miatt hiányoztam , kimerültem, kinlódtam , most mikor betöltötöm az 50 et majd aztan jön az, hogy bepótolhatom ami kimaradt , csak semmi sem bepótolható , és 50 évesen más dolgokat fogok akarni , mint amit akartam 38 évesen