Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mennyire helytálló a lelkiisme...

Mennyire helytálló a lelkiismeretfurdalásom?

Figyelt kérdés

Apám nagyon megkeserítette a gyerekkorom, anyám meg semmit sem tett, csak mellette ő is tönkrement, belefásult, belebetegedett (szó szerint) az életbe.

Egyszerűen úgy érzem, elviselhetetlen. Inkább viselkedik féltékeny testvérként, mintsem apaként. Lányként az volt a "szeretetkinyilvánítása" felém, hogy viccesen s_ggbe rúgott. Tudom, hogy számítok neki, a maga módján szeret, de ezt egy 3-5-7 éves gyerek nem fogja fel, csak iszonyatosan sérül.

Nem vesz figyelembe másokat, ha ő nem alszik, akkor senki nem alszik. Fingik, böfög, bömböltet folyamatosan valamit, tv, rádió, okostelefon, sőt, van, hogy mindhármat egyszerre. Eszébe sem jut, hogy esetleg mi mást hallgatnánk. Egész életében feküdt az ágyon, és nézte a tévét, közben lecseszett minket, hogy nem lett egy háza, mert mi "nem álltunk mellé".

Soha nem kért bocsánatot senkitől (max.ha rámlépett), ha valakit megbántott, még őhozzá kellett menni vígasztalni.

Ódákat tudnék zengeni a negatívitásáról (van 2 panellakás, autója, motorja, biciklije, mégis percenként bemondja: az élet sz_r, b_sszátok meg! engem elmondott már mindennek, anyámat is, pedig nemigazán van rá oka-egyetemet végzett zenész vagyok, külföldön élek, senki sem protezsált be sehova, magamtól értem el amit elértem. Apám helyett mindent anyám vagy más csinált meg).

Szóval az a bajom, hogy legszívesebben nem találkoznék többet vele, ugyanakkor furdal a lelkiismeret, hogy ezt érzem. Fizikailag is meg tud betegíteni, már volt, hogy belázasodtam tőle, mert egyszerűen nem bírtam elviselni amiket mond, csinál, a cirkuszait ellenem (ha van sapkám, azért, ha nincs, azért). Mellesleg iszik, olyankor még rosszabb. 19 éves koromtól nem élek velük, most vagyok 30, de még mindig nem tudok szabadulni a káros hatása alól.

Mit tegyek?



2020. júl. 10. 00:54
1 2 3
 11/22 anonymousreview60 ***** válasza:
#10: Ezt elmondtad - higgadtan - anyádnak? ... Egyébként nem valószínű, hogy felfogná, de legalább egy esélyt kapna a változásra.
2020. nov. 4. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:
Számtalanszor elmondtam, hogy mi esett rosszul, de hiába, nem is fogta fel, és ott eltört bennem valami, minden reményem elszállt, és igazából nem azért nem mentem hozzá a műtét után, hanem azért mert nem voltam jól, lábadoztam, nagyon komoly, életmentő 6 órás műtétem volt, és sok idő kellett mire jobban lettem, és még a mai napig nem vagyok jól teljesen, de úgy tűnik, hogy megúsztam, túlélem, de se anyukámtól, se a testvéremtől nem kaptam olyan hozzáállást mint kellett volna. Valahogy mindig csak az ő gondjuk fontos, az enyém nem számít, és ezt elengedtem. Apukám a betegségem előtti évben halt meg, és akkor azzal zaklattak, hogy nem megyek sosem, de éreztem, hogy nem vagyok jól, és hiába mondtam, a testvérem annyit sem tett meg, hogy tőlük mehessek velük autóval, elvárták volna, hogy buszozzak órákig, szóval ezért is kaptam tőlük rendesen. Amikor kiderült, hogy tényleg baj van nálam, áttét, stb, akkor az együttérzés legkisebb jelét sem mutatták, borzasztó volt.. :( Azóta néha beszéltem anyukámmal, de mindig hülyeségeket beszélt, hogy egyek céklát, de szerintem mindegy mit eszek, a ráknak.. :( 1 hónapja anyukám minden betegség, és előjel nélkül összeesett, és nem tudták újraéleszteni. :( Sokként ért, nagyon szomorú voltam, sokat sírtam, de muszáj volt megnyugodnom, és rájöttem, hogy azért voltam szomorú, hogy milyen jó anyukám is lehetett volna, ő miért nem volt olyan, mint kellene egy anyának? :(
2020. nov. 4. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonymousreview60 ***** válasza:
#12: Amit elmondtál, az alapján neked örömöt nem adott, csak bánatot, de ettől még fájhatott elveszíteni. Fogadd együttérzésemet anyukád képtelensége miatt!
2020. nov. 4. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:
Köszönöm, tényleg fájt, és sokkoló volt, mert nem volt semmi olyan betegsége ami miatt várható lett volna. Amikor a pap közölte velünk, hogy árvák lettünk, és magunk maradtunk, valahogy az volt bennem, hogy én már nagyon régen magamra maradtam, 22 évesen, és azóta kb vittem a hátamon őket, a szüleimet, és a testvéreméket is, mert több millióra rúg, amivel segítettem, hitelt is vettem fel nekik, de sosem volt elég semennyi. A betegség kellett hozzá, hogy szembesüljek vele, hogy kire számíthatok, és akire még egy jó szóval sem ezek után, azt el kellett engednem.
2020. nov. 4. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 A kérdező kommentje:

Kemény életed lehet. Tarts ki. Sajnos vannak ilyen emberek, akik egyszerűen képtelenek saját magukon, a sérültségeiken túllépni.

Te más leszel, mert a saját bőrödön tapasztaltál nagyon kemény dolgokat.

Lehet, hogy a betegségeidnek is köze lehet ehhez. Próbáld meg elgyászolni magadban, hogy ilyen anya jutott neked, sírd ki, aztán engedd el a egészet, lélegezz fel, könnyebbülj meg.

Próbáld meg a saját sérültségeid megoldani, kikezelni, remélhetőleg van melletted egy megértő, segítő társ. Kapcsolódj az ő családjához.

A saját gyerekednek-ha eljön az idő- pedig megmutathatod, milyen egy igazi anya, és az ő gyerekkora által Te is meggyógyulsz, kisimulnak a traumák, meggyógyít téged és te magad.

2020. nov. 4. 22:35
 16/22 anonim ***** válasza:
Köszönöm a tanácsot, megfogadom. Kisírtam már magam, és próbálok nem a múlton szomorkodni, hanem előre tervezni. A párommal is sok gond volt, a természetével, a mindenen háborgással, és munkahely kereséssel, szerencsejáték függőséggel, de mellettem volt a betegségben, felépülésben, nélküle nem vészeltem volna át.
2020. nov. 5. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 anonim ***** válasza:
Igazából azt sem értettem, hogy miért így álltak hozzám, sosem bántottam őket, mindig csak segíteni akartam, ahogy csak tudtam, még akkor is amikor rosszabb helyzetben voltam. Talán egy bűnöm volt, hogy amikor bezárt a gyár, ahol 17 évet dolgoztam, és megkaptam a végkielégítést, azon egy kis olcsó lakást vettem magamnak, és nem nekik adtam oda. Az volt a kérdésük, hogy hogy merészeltem??.. De már az ára sem lenne meg rég, meg én is albérletben lennék míg élek.
2020. nov. 6. 15:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 anonymousreview60 ***** válasza:

Túl sokszor hangzik el a gyakorin, de - lehetséges, hogy - anyád nárcisztikus lehetett vagy egyéb ilyen jellegű megborulása volt, nem tervezett gyerek voltál stb., és emiatt te voltál a fekete bárány, a tesód az aranygyermek.

Ha nem nekik adtad a pénzt, az a szemükben eléggé nagy bűn, mert nem a "család" (azaz tkp. ők ketten) érdekét nézted, és ezt nagyon helyesen tetted.

2020. nov. 6. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 anonim ***** válasza:
Nagyon vártak, az esküvőjük után 3 évvel születtem, az öcsém a következő évben, jó gyerek voltam, de anyu idegbeteg volt, sokszor a mamám állította le. Jól tanultam, sokat dolgoztam otthon, és a földeken is kis koromtól kezdve. Amikor elkezdtem dolgozni, elkérték a fizetésem. 20. szülinapomra azt kértem, hogy hadd maradjon nálam egy kevés, mert szeretnék magamnak ruhát venni.. Amikor férjhez mentem 11-én, az előző nap kapott fizetésem maradt a zsebemben, nem volt könnyű így kezdeni az életet. Nekem lett volna miért haragudnom, de neki igazán nem.
2020. nov. 6. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonymousreview60 ***** válasza:
#19: Jujj! Sajnálom. Az biztos, hogy anyádban volt a hiba, csak hogy ő mitől lett ilyen, és abban ő mennyire részes, az más kérdés. De ez ma már mindegy is. Ez nagyon toxikus, elnyomó légkör. Onnan kezdve, hogy a nem tanuló gyerek dolgozik, a fizetése a gyereké nem az anyjáé. A szülős csak a gyerek fogyasztását jogosult elvárni. Érdemes lenne pszichoterápiát megfontolnod, ha még érzel magadban rosszat az anyád vagy a testvéred miatt.
2020. nov. 6. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!