A szüleim ki fognak tagadni. Mit csináljak?

Nem világos, hogy mitől "rossz emberek" a te szüleid?

Nem törődnek veled?

Nem taníttatnak?

Nem tartanak el? Nem segítenek, hogy megalapozd a tisztességes jövődet?

Ha ezekről nem tudósítasz, akkor nehéz véleményt mondani.

Te azt gondolod, hogy sejtik, hogy te természetellenes szexuális identitást választasz magadnak és ezt el fogják utasítani.

Biztos vagy abban, hogy téged is elutasítanának, nem csak a hajlamodat?

Mert a kettő nem ugyanaz. Ha szerető, törődő, gondoskodó szüleid vannak,

de te már előre elhatároztad, hogy ők el fognak téged hagyni, kitagadnak,

és így is állsz hozzájuk, akkor valahol benned van a hiba, nem?

Neked kell elsősorban őket megértened, hogy ha ilyen trauma éri őket,

hogy a gyerekük ilyen súlyos mértékben eltér a normálistól, akkor azt nem fogják kitörő örömmel fogadni, s az is természetes reakció, hogy nem is kicsit összeomlanak, teljes csődnek érzik az életüket.

De lám, te is a csőd felé haladsz.

Meg kéne állnod, és a mások hibáztatása helyett önmagadat mély vizsgálat alá vonnod. Értelmesen, higgadtan: mit akarok én kezdeni az életemmel?

Az általánosságokon kívül, konkrétan mi érdekel, mit tanulnék szívesen, milyennek látom magam, milyen élethivatást, munkát képzelek el magamnak.

A vélt vagy valós nemi identitás nem a teljessége, csak része a személyiségnek és az életnek.

"Értelmiségi ember lennék de sajnos rossz helyre születtem."

Sokan születtek "rossz" helyre, mégis ember lett belőlük.

Nem úgy tűnik, hogy "rossz helyre" születtél.

Inkább úgy tűnik, hogy semmit sem akarsz tenni azért, hogy

normális emberi életet élj. Belemenekültél egy olyan világba,

mely nem visz sehova, semmire sem megoldás, csak a

komplexusaidat erősíti, az életrevalóságodat gyengíti.

totális zsákutca. Mint ahogy azok, akik egész kultuszt építettek e köré

a betegség köré, pontosan az emberek életrevalóságát, természetes ösztöneit támadják meg.

Gyakorlatilag ez nem identitás, hanem identitás zavar, ami 99% pszichés

gyökerű.

Nem gondoltál arra, hogy pszichológus segítségét kérd, hogy visszatérhess a természet örök törvényei szerinti mentalitásba, életformába?

Úgy tűnik, hogy szerinted mindenki hibás körülötted, pedig szerintem benned van a hiba.

Téged a szüleid tartanak el akkor is, ha kollégiumba mehetnél.

Nagyon divatos lett ez a "másság", főleg a pszichésen labilis

gyerekeknél, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, tele vannak

komplexusokkal. Ráadásul elhiszik, hogy ettől színesebb, érdekesebb lesz az életük. Pedig ez nem igaz. Az egész mesterségesen kiépített kultuszuk erről szól: gyakorlatilag súlyos személyiségzavarban szenvednek, és persze azért a normális emberek a hibásak, akik amúgy abszolút nem firtatják, hogy a négy fal között ki hogyan él.

Nálad ez megfejelve azzal, hogy dolgozni sem akarsz.

Már miért ne tudnál fizikai munkát végezni?

Ha elköltözöl otthonról, kénytelen leszel valamiből eltartani magad.

Értelmiségi életet élni csak sok tanulás által szerzett műveltséggel, érett, önállóan gondolkodó személyiség tud.

Te sem tanulni nem akarsz, sem dolgozni nem akarsz, tanulni sem akarsz.

Viszont bele vagy zuhanva az önsajnálatba.

Feltétlenül pszichológust javasolnék.

.

Egyedül rajtad múlik, hogy ki és mi lesz belőled.

A feltételeket a szüleid biztosítják.

Jelenleg van nyolc általánosod, és erre akarsz te értelmiségi lenni. A fizikai munkát élből elutasítod, de tanulni se akarsz. Öt percenként meg akarsz halni.

Hát tudod, lehet, hogy nem ok nélkül ilyenek veled a szüleid. Neked mi bajod velük? Ba.sztatnak, hogy takarítsd ki a szobád? El kell mosogatnod? El akarnak küldeni árufeltöltőnek, hogy ha nem tanulsz, akkor dolgozz?

Tudod, az élet xar. Vagy tanulsz, vagy dolgozol, és ha senki se tart el, akkor kénytelen leszel megemelni a se.ggedet. Vagy így, vagy úgy.

Semmi életcélod, csak vergődsz. Nem a szüleidre kell mutogatni, a te életedért te vagy felelős.

Én ugyan jó bő harmincassal vagyok több, mint te, de én leírom, hogy én, a saját személyiségem alapján mit tennék:

S E M M I T ! ! !

Ha úgy érzed, hogy nincs közeli, lelki értelemben intim kapcsolatod a szüleiddel, akkor teljesen felesleges comingoutolni. Én sem tettem. Nekem ugyan nem élnek a szüleim, de bőven felnőttként vesztettem el őket, sosem mondtam nekik, hogy a fiúk tetszenek javarészt.

Tehát a szexualitás egy intim privát magánügy, még a szülőkre sem tartozik.

Más: a szülők, mivel nem vagy nagykorú, nem tehetnek ki, rájuk is vonatkoznak kötelességek, kötelezettségek. Ez nem opció, hanem tény.

Én a helyedben nem foglalkoznék azzal, hogy a szülők arrogánsak vagy agresszívek, élném a saját életemet, amíg lehet, tanulnék, aztán ha van végzettség, van bevétel, lelépnék. Ennyi.

Ha fizikálisan is bántalmaznak, az más, akkor a családsegítőtől kérhetsz segítséget, de ennek meg semmi köze a szexualitáshoz.

Nem is értem, hogy emberek miért tolják ennyire túl a jelentőségét annak, hogy meleg, bi, BDSM-es stb. MAGÁNÜGY!!!!

Miért nem keresel másik iskolát?

Nem kell mindenkinek elmondani, hogy meleg vagy. Ez csak a te dolgod.

A helyedben tanulnek mert igy semmi semesz beloled

Kedves Kérdező!

Amiket írsz igen komoly vádak a szüleid ellen. Viszont, ha nem alaptalanok, akkor nyugodtan keress fel egy lelkisegély szolgálatot (akár online, vagy telefonon). Beszélgess velünk. Véleményem szerint az identitásoddal kapcsolatban is konstruktív lenne. (Ne higgy az 1. válaszolónak. ez se nem bűn, se nem betegség. Egy pszichológus se fog “kigyógyítani”)

Abban viszont megfontolandóak az előző válaszok, hogy lehet a Te hozzáállásoddal is vannak problémák. Minden rosszindulat nélkül írom ezt. Fiatal vagy még, de próbáld meg egy kicsit a szüleid szemszögéből nézni a helyzetet. Minden éremnek két oldala van.

A tanulási ügyekkel kapcsolatban is tudsz segítséget kérni. Elvileg minden megyében vannak pedagógiai szakszolgálatok. Vagy csak szimplán megkeresed a sulit.

De amit mindenféleképpen javaslok az az, hogy fel a fejjel! Ne légy ennyire negatív, vizsgáld meg a lehetőségeidet! Akár a szüleiddel is leülhetnél egy tartalmas beszélgetésre, ha nyitottak rá.

Minden jót kívánok Neked!