Mit tegyek ha anyukám bár nagyon jó anya, egy valamit úgy érzem nem tudok megbocsájtani neki?

Anyukám nagyon jó anya volt, viszont nem szokványos körülmények között nőttem fel. 1 éves koromtól egyedül nevelt, viszont 5 éves koromban lett egy új párja. Aki egy nő volt. Alapvetően szeretetben nőttem fel mellettük, de nyomot hagyott bennem, hogy apa nélkül élek 1 éves korom óta. Gyerekkoromban mindenhol azt láttam, hogy minden gyereknek van apukája csak nekem nem volt.Mondjuk ha egy osztálytársamat az apja hozta iskolába az nekem egy elérhetetlen dolog volt.Vagy ha azt mesélték hogy hogyan kirándultak,barkácsoltak,fociztak az apjukkal. Persze éreztem hogy anya és a párja is mindketten szeretnek, de mégis hiányzott egy apa. Egyfajta képzeletbeli apafigurám volt mindössze. Vagy amikor elkezdtek érdekelni a fiúk nem igazán tudtam velük beszélgetni róla, sőt kínosnak is éreztem kérdezni őket a dologról, mert mindig azt sugallták hogy nővel lenni milyen jó. Az első barátomat is kínos volt bemutatni. Vagy már jópár barátnőm férjhez ment és mindegyikük esküvöjén a büszke apa kísérte a lányát az oltárhoz. Felmerült bennem, hogy engem ki fog majd? És ami miatt bár bűntudatom van, de mégis bánt:a leendő gyermekeimnek nem lesz nagypapájuk. Csak apai ágon. Persze nagyon jól tudom hogy anya és a párja nem tehetnek semmiről, nem akartak nekem szándékosan rosszat. Bűntudatom is van az érzéseim miatt. De mégis ki kellett mondanom őket.

24/N