Hogy dolgozzam fel, hogy nem látogattam a beteg apámat az utolsó éveiben?

Lehet kicsit hosszú lesz, de próbálom a lényeget összfoglalni, köszi annak, aki elolvassa.

Nem volt kifejezetten jó apa, de nem vert minket vagy ilyesmi, csak alkoholista volt, alig láttuk és nem érdekeltük, nem foglalkozott velünk soha igazán.

Hárman vagyunk lányok testvérek, a két nővérem és köztem nagyobb a korkülönbség (kb 10 év), szóval én késői gyerek vagyok apám 43 éves volt mikor születtem. Nővéremék se látogatták, de őket szerintem nem is érdekli. Én kb. 11 éves voltam amikor elváltak a szüleink. Ezután néha-néha mentem apámhoz vasárnaponként. Volt ezekben a vasárnapokban rossz is, jó is, de tény, hogy ezeken a napokon többet foglalkozott velem, mint egész addigi életemben. Bár többnyire arról szólt, hogy elmentünk a piacra, majd betértünk egy kocsmába, ahol kicsit ivott, majd mentünk a mamához ebédelni, de közben beszélgettünk kérdezett a suliról ilyenek, szóval azért próbálkozott, arról nem is beszélve, hogy azért volt egyszer-egyszer, hogy elvitt ide-oda, pl. drótkötélpályára, vagy a reptérre, ahol be is fizetett egy körre egy kisgéppel stb stb.

Ezekkel a vasárnapokkal, azért közelebb kerültünk egymáshoz, gondolom ezért is érint engem mélyebben a dolog, mint a nővéreméket, akikkel nem nagyon találkoztak a válás után.

Ami viszont a rosszabbik oldala volt ezeknek a vasárnapoknak, az a mama volt, akivel szinte mindig összevesztek, illetve engem is akarva akaratlanul gyakran megsértett, így sokszor feldúlva mentem haza.

Aztán 16 évesen elkezdtem randizgatni, 17 évesen meg be is pasiztam, és ezek után szépen lassan ritkult a találkozások száma apámmal.

Aztán kb 5 éve kapott egy agyvérzést. Ekkor anyukámmal még bementünk hozzá a kórházba meglátogatni, de nagyon rosszul viseltem a dolgot, rossz volt úgy látni. És akkor láttam utoljára.

Utána még félig meddig felépült, de már ápolásra szorult mamám mellett lakott az idősotthonban.

Viszont történt egy újabb baleset, nem részletezem, de le kellett vágni a lábait.

Ezek után vidékre került egy szociális intézménybe, ahol mamám látogatta. Elvileg már az első agyvérzés után sem volt ugyanaz agyban, de a végére már még rosszabb lett.

1,5 éve halt meg, de nem tudom feldolgozni teljesen, nem tudok magamnak megbocsátani. Nem ezt érdemelte volna, nem volt olyan rossz apa.

Amióta úgy láttam az agyvérzése után, egyszerűen nem is vettem igazán tudomást a dolgokról, úgy csináltam, mintha nem is létezett volna, mintha meg se történtek volna a dolgok, alig beszéltem róla másoknak.

Mit lehet tenni? Vagy örökké bűntudatom lesz?