Hogyan reagálnátok, ha kiderülne, hogy a gyereketek titokban pszichológushoz jár?

20

Már pedig baj van vele, ha egy gyermek magától pszichológushoz szeretne fordulni.

Huh, elolvastam a kommenteket. En is a gyerek szemszogebol irok (mar felnott korosztaly). Harmincas no vagyok, es a szuleim nem tudjak, hogy jarok pszichologushoz. Ebben tobb minden benne van (es a kommentek ezt a sejtesem igazoljak):

- nem akarom, hogy azt gondoljak, valamit elrontottak, mert a legjobb tudasuk szerint neveltek;

- vannak olyan dolgok, amikrol csak a pszichologus tud; neki tudtam beszelni olyanrol, amirol a szuleimnek sem (velhetoen mert pl parkapcsolatban nekem nem jo peldat mutatnak)

- anyukam eros no, es nem akartam neki arrol beszelni, hogy egy traumat nem tudtam feldolgozni, es pszichologushoz mentem.

Tehat mindket felet vedeni akartam: magamat es a szuleimet.

A tesoim egyebkent tudnak rola.

23-as vagyok

Szerintem aközött különbséget kell tenni, hogy valaki azért jár-e pszichológushoz, mert gyerekkorában terrorizálták, vagy azért, mert egy kis önismeretre van szüksége, vagy az életében egy krízist nehezebben dolgoz fel. Nálam az utóbbi kettő áll fenn. Volt egy krízis (gyászhelyzet), amiről a szüleim tudtak, és volt, hogy anyukám vállán sírtam, de a feldolgozásában a pszichológus tudott a legtöbbet segíteni. Ő elfogulatlan volt, és nagyon jól irányított a kérdéseivel. Azóta önismeret miatt járok hozzá.

Igen, előjöttek, hogy milyen szülői mintákat hozunk, és nekem is vannak negatív élményeim. De én nem gondolom azt, hogy a szüleim rosszul neveltek volna, sőt, örülök, hogy olyan értékrendet kaptam, amilyet. A pszichológusom javasolta, hogy olvassam el "A tehetséges gyermek drámája" c. könyvet. Egyelőre még csak pár oldalt tudtam elolvasni, mert abból úgy tűnt, hogy nem lehet jól gyereket nevelni, a szülők mindig okoznak valamilyen traumát. Ezzel nem nagyon tudok azonosulni. Meg ami nekem trauma, az a tesómnak például nem az. És fordítva. :S

Hangsúlyozom, hogy én nem arról beszélek, amikor terrorizálnak, vernek, érzelmi zsarolnak, manipulálnak, kiszolgáltatnak egy gyereket. Mert igen, akkor ott számon kell kérni, felelősséget kell vállalni. A gyerek a legártatlanabb lény, aki feltétel nélkül szeret, és nem visszaélni kellene vele.

Egyrészt büszke lennék rá, hogy legalább mert segítséget kérni. Másrészt nem kérdeznék rá mi történt csak arra, hogy miért nem mondta meg, hogy jár.

Harmadrészt beszélnék a tanáraival.