Annyira kényelmes és jó itthon lakni, szégyen ez? 22/f

"meg a 4 lakótársammal!" tipusú emberkék, meg azok akik a havi fizujukat albira, meg hitelre dobják ki, na azok a cikik."

Gondolom nem tudod megmagyarázni, hogy miért,csak szimplán sértve érzed magad, amiért kicikizték a magadfajta mamahoteleseket és tisztában vagy vele, hog, ez az életvitel valóban gáz.

Én munka miatt voltam kénytelen elköltözni. Helyben nem kaptam szakmámnak megfelelő munkát, csak onnan 200 km-re. De ez sem igazán költözés, mert minden hétvégén hazajárok, azt tekintem otthonomnak. A lakásom csak egy hely, ahova két munkanap között aludni járok. Nem is egy luxuslakás, csak egy panel lyuk egy külvárosi "gettóban". Erre volt pénzem.

Faterom nekem már régen meghalt. Anyám egyedül lakik egy 100 m2-es házban. Elvárás lenne, hogy egyedül hagyjam és ne menjek hozzá haza hétvégére? És ehelyett csak havonta egyszer hívjam fel? Bármennyire is szégyen és "életképtelen" vagyok, én erre képtelen lennék.

21.-nek.

Igen, szülőknél lakom, miért is ne?

- Jó fejek.

- Igényes a házunk és nagy. Ráadául jó környéken.

- Az enyém lesz, így inkább rá költök. Profi légtechnika, biztonsági rendszer, szomszéd kertjének megvásárlása,...

- Gyerek nem kell, feleség igen, de csak a másé! >:)

- Az albérlet/hitel összegéből megvan egy Indian!!! 0 km !!!

Addig nem gáz, amíg megcsinálod a házimunka rád eső részét, és legalább a kajádat kifizeted a pénzből, amit majd megkeresel.

Ha viszont ezekre nem vagy képes, csak élősködni tervezel, akkor nagyon szánalmas.

Ismerősöm 34 éves férfi, mérnök, otthon lakik anyjáéknál, viszont minden őrá eső költséget maga fizet (kaja, rezsi, stb). Nekik így megfelel.

Én 23 évesen már alig vártam, hogy elköltözhessek - mert míg otthon laktam mindig "a gyerek" maradtam, és szükségem volt rá, hogy önállóan (lakótárssal albérletben) éljek, osszam be a pénzt, stb.

"Fejlődni sem tudok, nem érdekel semmi."

Ez az igazi baj. Találd meg azt, ami érdekel, és fejleszd magad benne.

Én szívesen élnék már egyedül 28 évesen. De nincs rá lehetőségem.

Dolgozom ugyan. Viszont albérletre nem akarok kiadni egy ft- ot se, hogy mást gazdagítsak vele. Úgyhogy marad egyelőre a szülő- otthon. Ez van. Dolgozom mindig is dolgoztam amióta felnőttem.

Besegítek. De már annyira jó lenne csak egyedül léteznem. Én vagyok rá, hogy totál önálló legyek. De nincs lehetőségem rá. Majd egyszer eljön az a pont amikor rádöbbensz arra, hogy sokkal jobb lenne külön élned már.

Szerintem egy bizonyos életkor felett már nem jó érzés együtt élni szülőkkel. Frusztráló, legalább is azoknak akik már önálló életüket élnék.

"Én vagyok rá, hogy totál önálló legyek. De nincs lehetőségem rá. "

Bírom az ilyet, hogy más hibájának állítva be vki a saját tesze-toszaságát.

Nem kértem a véleményed.

Az életemről meg fingod sincs.

Leírtam a saját tapasztalatom.

Az, hogy valaki nem tud saját lakast venni, vagy külön albérletre fizetni mert krva magas áron vannak az albérletek az egy dolog, egyrészt a fizetés se túl magas.

Sorolhatnám. De lehet neked könnyebben ment mert a s.gged alá lett tolva minden.