Mit kéne tennem, hogy belássa, rosszul viselkedik?

Édesanyámról lenne szó. Előre is elnézést kérek, valószínűleg nem lesz rövid a mondandóm

Már kiskoromban is észrevettem vele kapcsolatban néhány dolgot. Amíg a többi gyereket szívesen ölelgette, puszilgatta, szeretgette az édesanyja, engem mindig eltaszított azzal az indokkal, hogy "ne nyalizzak". Igaz, volt olyan alkalom is, amikor szeretgetett, de gyakrabban emlékszem olyanra, amikor egyáltalán nem akarta, hogy egyáltalán megöleljem őt. Az is furcsa volt, hogy nem szerette, ha játszom az unokatestvéremmel. Mint később kiderült, szimplán azért, mert ő nem szereti a nagynénémet, aki a sógornője. Ha kicsit tovább náluk maradtam az általa megengedettnél, egész nap morcosan nézett rám és kb hozzám se szólt.

Szeretném hozzátenni, hogy mentségére szóljon, elég szeretetlen családban nőtt fel. Az anyja nem csinált soha egyetlen házimunkát sem, féltékeny volt a saját lányára, amiért az apja szereti őt és foglalkozik vele, valamint állandóan kötözködött vele. Anyukám teljesen egyedül tanult bele minden házimunkába. Az a helyzet, hogy ezt tőlem is elvárja, mert hát "neki sem segített senki". Igen ám, de ha felajánlom, hogy segítek, elzavar, hogy neki "nincs ideje erre", ha meg is csinálom, újra feltakarít helyettem, ha meg nem csinálom meg (pedig meg se kért rá), akkor egyből jön a monológ, hogy lusta vagyok és semmit se csinálok meg. Megjegyezném, hogyha meg is csinálom a dolgokat, mire hazajön, egyből fikázni kezdi és ha csak egy dolgot rontottam el, akkor arról fél órán keresztül papol, de ha valamit jól csinálok, egyszer sem dicsér meg, mert hát "ez az alap, őt se dicséri soha senki".

Édesapámmal való kapcsolata különösen rossz. Nem egyszer voltak már a válás szélén. Igaz, édesapám se ártatlan, de ő is ugyanolyan hibás abban, hogy idáig jutottak. Akármit mond édesapám, ő mindig beszól neki vagy kötözködik vele. Ez elég csúnya veszekedéseket szül. Nem egyszer az akkori barátom előtt is eljátszották, aki egy idő után nem bírta a nyomást és szakított velem. Ezeket a veszekedéseket általában én meg a testvérem sínylettük meg leginkább, ő már nem lakik velünk, de ugyanúgy megviseli, mert nagyon gyakran előttük is megcsinálják a palávert. A testvérem jelenleg várandós, szerintem neki meg a babának se tesz jót, ha ordibálnak körülötte és stresszel.

Az utóbbi időben észrevettem, hogy már nekem is elég sértő módon beszólogat. Kisebb koromban is vágott hozzám elég csúnya dolgokat, na de mostanában tűnik fel és csapódik le igazán. Egy az, hogy legkésőbb 7:30-kor nekem fel kell ébredni, mert hát "aludni éjszaka kell, nem most". Bátorkodtam nyolcig aludni, egyből ordítva jött be a szobámba, hogy én milyen lusta vagyok, egész nap csak aludnék, olyan vagyok, mint az apám, más meg egész nap dolgozik, hogy majd'elhagyja kezét lábát (itt természetesen magára gondol). A saját személyiségemet előtte ki se mutatom, mert "én csak játszom az agyam, idegesítő vagyok". Ha nevetek, mindig beszól, hogy "igazán megtanulhatnál normálisan is nevetni, mert ez borzasztó".

Tudom, hogy szeret engem, mert sokszor velem volt a nehezebb idők alatt is, viszont nagyon sokszor semmibe veszi az érzéseimet. A jelenlegi páromat ki nem állhatja. Tény, hogy a kapcsolatunk elején nem volt egy mintabarát, de már nagyon sokat fejlődött és változott. Azt, hogy mennyire nem jó az, ahogy édesanyám lereagálja a problémákat, azt a barátom vetette velem észre, mivel sajnos sokszor én is elkezdtem vele úgy viselkedni, mint a szüleim egymással. Előre rettegek, mi lesz, ha én elmegyek innen egyetemre vagy férjhez megyek, mivel az összes sérelme rajtam fog csattanni, mert én vagyok a legkisebb gyerek és úgy érzi, hogy ő egyedül fog maradni. Attól is nagyon félünk a testvéremmel, hogy előbb-utóbb elválnak, amit nagyon nem szeretnénk. Már abszolút nem tudjuk, mihez kezdjünk, már mindenki ki van készülve. Megbeszélni sem lehet vele, mert azonnal megsértődik és szavakkal támad, meg hogy ő egész nap robotol a családjáért és meg se köszönjük neki. Pszichológushoz még engem sem engedne el, nemhogy ő elmenjen. Hogyan próbáljuk mégis rábírni arra, hogy próbálja meg a sérelmeit nem kivetíteni az egész családra, mert nem tesz jót vele? 18/L