Felnőttként hogyan kezelitek a kéretlen vagy rossz tanácsokat a szüleitektől? Valamint hogyan tudattátok velük, hogy már a ti kezetekben van a sorsotok?

Sajnos nem jó a viszonyom a szüleimmel, főleg az édesapámmal. Már fiatalon feltűnt hogy nem éri meg rá hallgatni, mivel mindenben csak a rosszat és a kifogásokat látja, és sajnos nem jutott sokra az életben ezzel a mentalitással, egy munkahelyén se tolerálták a nézeteit, a tanácsait, se azt hogy olyan dolgokba akart beleszólni, ami alsóbb szinten nem rá tartozott volna, és hogy ezt nem tudta elfogadni.

Egy idősebb testvérem van, aki már külföldön él, de még ott se menekül attól hogy innen próbálják irányítani az életét a szüleim.

Én nemrég végeztem az egyetemen, és szintén külföldön tervezem el a jövőmet, amilyen hamar csak ki tudok jutni (mindegy milyen munkát kapok, mindegy hol fogok lakni, csak jussak ki innen: ott már szabadabban tudok tervezni mint itt).

A kérdés az, hogy hogyan tudnám tisztázni azt a szüleimmel, főleg az édesapámmal, hogy jobb lenne ha azzal foglalkozna hogy ő hogyan tudná rendbe hozni a karrierét, és a legjobban annak örülnék ha végre elfogadná hogy az én életem az nem az ő élete, és hogy elegem van abból hogy mindent a "háta mögött" kell megoldanom amióta már az eszemet tudom, mert mindenben csak a kifogások és a negatív kritikák születtek akkor, ha bármit is szerettem volna megbeszélni vele?