Korrekt vagy nem korrekt döntés?

Kérdező, ez van, és egyáltalán nem korrekt.

Szerintem tartsatok távolságot apáddal, másrészt pedig, ha öreg korában rászorul, akkor majd pátyolgassa őt az öcséd, te ne vegyél részt benne.

Nem ismerjük a másik fél álláspontját. Simán lehetnek olyan tények, amelyek indokolttá teszik az apa döntését, csak mi nem tudjuk. Pl lehet, hogy ő adta az önerőt a kérdező hiteléhez, vagy finanszírozta a tanulmányait, míg a többi gyereknek nem.

Persze erre a kerdező azt mondaná, hogy semmi ilyen nem volt, ő egész életében háttérbe volt szorítva és az apja soha nem volt "fer" vele, de mi itt csak az egyik fél véleményét ismerjük.

Először is röviden: Nem, abszolút nem korrekt, én felfogni nem tudom azt, hogy ezt apád egyáltalán hogy gondolta.

Lenne azonban pár kérdésem.

1, Hogy lehet, hogy a nagyszülők házát egyedül a bátyád örökölte?

2, Az addig oké, hogy a házat az apád örökölte, de mivel anyukáddal össze is voltak házasodva és együtt is éltek (feltételezem) hosszú évekig, biztos vagyok benne, hogy valamiféle értéknövelő felújítás történt a házon. Ennek a mértékét ilyen esetben nehéz jogilag megállapítani, de valamennyi rész az anyukádnak is járt volna, mégha csak kicsi is. (Mégegszer, csak akkor, ha volt valamiféle értéknövelő renováció, hozzáépítés stb)

De ha ettől el is tekintünk, a lényeg az: Az apád téged TELJESEN kisemmizett. Ezt azért szerettem volna így a végén leírni, mert úgy éreztem a kérdésedből, hogy ez benned nem tudatosult teljesen, de sajnos ez történt, te SEMMIT nem kaptál, aminek teljesen függetlennek kéne hogy legyen attól, hogy nektek van-e házatok vagy nincs. Neked akkor is járt volna a részed ha az ország leggazdagabb embere lenne a férjed és a tiétek lenne a fél Rózsadomb. Én az apád helyében soha többé a szemedbe sem tudnék nézni, és a helyedben sem keresném őt soha ezek után. Ez egyszerűen undorító.

#36: Az 1. kérdésed jogos, az bennem is felmerült, de valószínűleg ott végrendelet volt.

A második kérdésed és végkövetkeztetés pedig nettó butaság. Amennyiben a ház az apa öröksége volt, az teljes mértékben az ő magánvagyona volt, bármilyen felújítás is történt, azért anyukának tulajdonrész nem járt. Örökölni tulajdont (ingó, illetve vagyont) lehet örökölni. Az értéknövelő beruházásoknak egy esetleges válás esetén, vagyonmegosztáskor lehetett volna jelentősége.

A kérdezőt nem semmizték ki (egyelőre semmiképpen), hiszen NEM örökségről beszélünk, hanem ajándékozásról. Apuka a saját pénzéből annak ad, akinek éppen akar, és amennyit akar. A saját tulajdonában lévő ingattant eladhatja, elajándékozhatja, akár fel is gyújthatja, ha úgy tartja úri kedve.

Kisemmizésről majd akkor lehet esetleg beszélni, ha az majdani halála után az örökségből sem jut semmi a kérdezőnek, de ugyebár erre vonatkozó információ még nem áll rendelkezésre.

Teljesen mindegy, hogy jogilag, hogy nevezzuk, lelkileg akkoris gyalazatos, es valoban emogott az van , hogy nem szereti, kvazi eszebe sem jutott a lanya...

En hasonlo cipoben vagyok, csak en unokakent...nekem sem az faj, hogy q testverem kapott minden orokseget, hanem az, hogy en egy gondolat sem voltam az o fejeben, higy "jajj dehat van egy masik unokam is". Es nalunk is az lett magyarqzva a vegen, hogy nekem mar van hazam...eznetto faszsag, mivel valoban meg jo par evig a banke, masreszt mennyi pluszt fizet ra az ember?

Persze, jogilag fel is gyujthatja....

Cinnamon

Nem azt kellene nézni, hogy "Milye van a gyerekemnek?", hanem azt hogy "Én mit adtam a gyerekemnek?"

De apád ahogy elnézem, bem jutott el eddig...