Érdemes felkeresni egy apát 37 év után?

Én azt mondanám neki hogy "Rohadjál meg ott ahol vagy. Majd ha megdöglesz, nyomok egy téglát a sírodra".

Az ilyen nem apa.

Halgass anyukádra! Nem érdemes vele foglalkozni.

Hiába papíron az apád, a valóságban egy vadidegen ember lesz a számodra. És mit akarsz egy vadidegentől?

Ha nem tévedek, akkor egy szomszéd bácsi kedvesebb volt hozzád, mint az "apád"

Ha nem hagy nyugodni a dolog, neten biztosan van mód keresni, adatok megadásával. Talán segítene helyrerakni őt az életedben.

Én a nagyapámmal voltam így, hogy idealizáltam, milyen lenne, ha lenne papám. (Elváltak a nagyszüleim, a másik ágról már korábban elhunytak.) Aztán rászántam magam és találkoztam vele, felmértem, hogy őt már az új családja érdekli, az új neje és a tőle született gyerekek, apám és én nem. Aztán elhívtam magamhoz, de nem jött el, felém sem nézett többet. Annyi értelme volt, hogy megláttam, tőle ered a szemem színe, mert a szüleimé tök más.

Nekem segített az elengedésben, a megbocsátásban, hogy váltottunk pár mondatot, és felmérhettem, hogy csak álmokat kergettem a szerető papáról. Nincs a "mi lett volna, ha?".

Viszont igaza van azoknak, akik azt mondják, ha érdekelted volna apádat, keresett volna. Nem tudom, mi lenne a megfelelő döntés, kívánom a legjobbakat.

Miért lenne bűntudata?

Egyáltalán akart ő téged anno? Mert ha nem, akkor nyugi, a háta közepére nem fog kívánni, ha megjelensz nála.

Eszembe sem jutna! Minek?

Az elmúlt 37 évben hogy nem sikerült felfogni, hogy nem kellesz neki, nem érdekli, hogy élsz-e vagy sem? Felejtsd már el úgy, ahogy ő téged!

Én 15 éve nem láttam apámat, pedig anyámtól egy utcára lakik. Rendszeresen járok haza, apám ismerősöm a Facebookon, tehát kereshetne könnyedén, anyámat szokta látni, szóval ezer módja lenne megkeresni, de nem teszi. Én meg elfogadom.

Hiányzik, hogy legyen apám, de olyan, mint ő nem kell.

Voltam az elmúlt 15 évben beteg, voltam kórházban is, leszarta, kiderültek hormonproblémák stb, leszarta, lediplomáztam, leszarta, tök jó karrierem lett, leszarta, vőlegényem lett, leszarta. Ha megházasodom, ha gyerekem lesz majd egyszer, azt is le fogja szarni. Hát én is így teszek.

Én fél éve járok pszichológushoz, nem kifejezetten emiatt, de nyilván erről is beszélünk és rengeteget segít, pedig még messze nincs vége a terápiának. Neked is javaslom, először egy jó pszichológust keress fel, aztán utána esetleg elgondolkodhatsz a kapcsolatfelvételen, bár gyanítom, nem lesz rá szükséged utána.

Mentegetheted, hogy bűntudata van, meg nem mer lépni, de aki meg akar keresni, az megtalálja a módját. Ha meg ennyi gerinc nincs benne, vagy szimplán csak leszar, akkor jobb neked továbblépned.

Ismertem ilyen apát. Élete utólsó évéiben, amikor már gyógyíthatatlan beteg volt "kezdte érdekelni" a gyermeke. Korábban úgy ismerte mindenki, hogy egy jól menő üzletember, aki ennek megfelelően"élte életét" megszámlálhatatlan barátnőkkel.

"Mindent rádhagyokkal" zsarolta, hogy ő pátyolgassa, pelenkázza, etesse, mosson rá, azt hiszem nem kell részletezni. Kórházba nem volt hajlandó bevonulni.

Végűl meghalt. Kiderült, hogy jóval több adósság maradt utána, mint amennyi az örökség. Az illető lemondott az örökségről.